Be kell vallanom, nem vagyok 100%-osan biztos benne, hogy a 2015-ös Stonewall című filmben vagy a témáról szóló valamely másik játékfilmben szerepelt a jelenet. A rendőrség ugye lemegy a Stonewall Bárba, igazoltatnak mindenkit, belenyomják a drag queenek fejét a mosogatólébe, és ezt ők mind csendben eltűrik. Aztán az egyik rendőr leállítja a lemezjátszót, amelyről épp Judy Garland egyik dala szólt. És ez az a pont, ahol elszakad a cérna. "Judyt leállítani?!" - kiáltanak fel a megdöbbent drag queenek és szembeszállnak a rendőrökkel.
Nem tudom persze, hogy ez tényleg így történt vagy városi legenda (azért a film eléggé jól összepasszolt a témában általam látott dokukkal, szóval biztos jól utánanéztek az eseményeknek). De teljesen összefér az esemény szellemével, hogy a bár látogatói egy szubkulturális ikont jobban megvédenek, mint saját méltóságukat. A korai meleg, leszbikus és transz szubkultúrák elsősorban a szórakozás köré szerveződtek: jóval előbb voltak meleg és leszbikus bárok, mint egyesületek, egészségügyi központok vagy szakszervezetek. Még ma is nagyon sok LMBT+ ember az ideje nagy részét heteronormatív közegekben tölti az iskolában, munkahelyen, családban stb. és a szórakozóhelyek, szabadidős programok jelentik számára az egyetlen lehetőséget arra, hogy a saját közösségében legyen. Ezért is van az ilyen helyeknek kiemelt szubkulturális jelentősége.
A pride környékén mindig megjelennek a fanyalgók, akik szerint a pride bulivá alacsonyodott és megszűnt az aktivista jelentősége. Mondjuk sosem értettem, miért baj, ha valaki a jogaiért való kiállás közben nem szenved látványosan (ugyanez a kritika éri mondjuk azokat, akik a kormányellenes tüntetéseken kreatív öltözékben jelennek meg vagy akár csak merészelnek leülni a földre vagy a horgászszékükre): egyrészt szenvedés nélkül is elérhetők nagy változások (ld. magyar rendszerváltás), másrészt Magyarországon ma a plakátokról, a rádióból, a villamoson elkapott beszélgetésekből annyi pesszimizmus és gyűlölet sugárzik, hogy boldognak lenni és szeretni egymást már-már radikális cselekedet. De ha ezektől eltekintünk is, gondoljunk bele: a Stonewall-lázadás közvetlen célja az volt, hogy hagyják az LMBT+ embereket nyugodtan szórakozni. Egy olyan közösség lépett fel a rendőrökkel szemben, akiket a közös tér mellett a közös bulizás kötött össze. Ezek után ugyanakkora anakronizmus azt mondtani, hogy a bulizás nem méltó Stonewall szelleméhez, mint azt kritizálni, hogy mit keresnek drag queenek a pride-on.
Vagyis: senki ne érezze rosszul magát attól, ha a pride-on jól érzi magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése