Bérgyilkost fogadtam

 

Aki Kaurismäki filmjének hőse akkora lúzer, hogy még az öngyilkossági kísérletei is sorra dugába dőlnek, ezért felbérel egy bérgyilkost, hogy nyírja ki. Ez idáig nem spoiler, többet meg nem mesélek a cselekményről. Csak annyit, hogy a bérgyilkos természetesen, kb. egy szemöldökfelvonást követően, vállalja a feladatot. Mert hát ezért fizetik.

Egy ismerősöm ma megosztott egy történetet egy magyar faluból. Az egyik falubeli férfi egy kötéllel a kezében ment be a kocsmába, és bejelentette: a nap végén felakasztja magát. Ezután leült a cimborákkal italozni, minden ment, mind mindig, majd este a férfi elment a volt barátnője kertjébe és felakasztotta magát.

Ezek az emberek nem megfizetett bérgyilkosok voltak, akik életükben először látják az öngyilkosjelöltet, hanem a cimborái, akikkel naponta találkozik. Mégse jutott senkinek eszébe, hogy megpróbálja lebeszélni, vagy legalább megkérdezze, miért döntött így - hiszen gyakran a puszta beszélgetés oldja annyira a feszültséget, hogy a krízisben levő személy mégsem öli meg magát. Persze ha kicsit is tájékozottabbak lettek volna lelki válságokat illetően, hívhattak volna a férfihoz mentőt, vagy javasolhatták volna, hogy menjen be a kórházba, beszéljen a pappal vagy hívjon fel egy telefonos lelkisegély-szolgálatot. De totálisan ignorálták azt, hogy ennek az embernek segítségre van szüksége. Ráadásul kért is segítséget - mi másért vitt volna magával kötelet a kocsmába és mutogatta volna látványosan, amikor simán vihette volna a zsebében vagy magához vehette volna a volt barátnő házához menet? Ez a kötél segélykiáltás volt, csak éppen senki sem törődött vele.

Nemrég kijött egy rangsor a világ legboldogabb országairól, és hát Magyarország csúnyán lemaradt az Európai Unió többi tagállama mögött. A magyarok közmondásos boldogtalanságát a nehéz gazdasági helyzetnek, az elnyomó politikai rendszernek, a Covid utóhatásainak, a nem megfelelő mentálhigiénés ellátásnak és egy csomó minden másnak szokás betudni, de van egy tényező, ami szerintem épp ilyen fontos szerepet játszik: az, hogy az emberek nem gondoskodnak egymásról. A társadalmi szolidaritás hiánya, amelyet már többször kritizáltam ezen a blogon (pl. https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/03/retur.html, https://mmreflexiok.blogspot.com/2022/07/buszkeseg-es-banyaszelet-valamint.html stb.) nemcsak abban mutatkozik meg, hogy bizonyos embercsoportok problémáival szemben érzéketlenek mások, hanem még a közvetlen környezetünkben élő régi ismerősöknek sem akarnak segíteni (vagy nem tudnak, de ha igazán akarnának, utánanéznének, hogy lehetne). És ez olykor emberéletekbe kerül.