Szegény Joy valószínűleg nem örülne, hogy önéletírásában most leginkább nem az afrikai tájak és expedíciók leírása szólított meg, hanem az, amit a II. világháború idején megtapasztalt. Ő ugye már bőven az Anschluss előtt elköltözött Ausztriából Brit Kelet-Afrikába, emellett meggyőződéses antifasiszta volt, úgyhogy erősen meglepődött, mikor egy nap megjelentek nála az egyenruhások és tacskójával együtt ellenségként internálták, miközben svájci férjével a kutya se foglalkozott. A férj gyorsan mozgósította az ismerősöket és kiderült: az volt a fő vád Joy ellen, hogy otthonukban németül beszélő vendégeket fogadott. Mikor kiderült, hogy ezek svájciak voltak, kiengedték. Joy nem azon lepődött meg legjobban, hogy a Schweitzerdeutschban valakik felismerték a németet, hanem azon, hogy pusztán származása miatt számított az egyik német ajkú ember ellenségnek, a másik barátnak.
Napjainkban Oroszországból tömegesen menekülnek azok, akik nem akarnak harcolni Ukrajna ellen. Számos ország azonban nem fogadja be őket, sőt a mostani Budapesti konferenciánkra se jutott el egy orosz (női!) előadó, mert ugyanezen okból nem kapott vízumot. Pedig logikusan azt gondolhatnánk: akik nem akarnak Ukrajna ellen harcolni, pont hogy a barátaink, ha már valakit, akkor azokat kéne kiutasítani, akik Putyint támogatják. Sajnos azonban ez nem változott a II. világháború óta: az a véletlen tényező számít, hova születtél, nem pedig az a nem véletlen tényező, hogy milyen politikai elveket vallasz.
(Ebben a sztoriban nincs Elza, de azért ideteszek egy elzás képet, forrása: wikipedia.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése