2022. augusztus 19., péntek

"Bocsi, hogy miattam leégett az erdő" avagy tiszteletet érdemel-e a bocsánatkérés

 https://telex.hu/belfold/2022/08/19/elnezest-kert-mecsek-tuz-okozo-bozotos-kigyulladt


(a fotó egy korábbi Telex-cikkből való)

Pécsi ismerőseim tudni vélik, hogy a környéket felgyújtó úriember, Kósa Mátyás Krisztián szemetet égetett, ugyanis nem kívánta fizetni a szemétszállítási díjat és ezt tekintette olcsóbb megoldásnak. Mindezt egy olyan nyáron, amikor hónapok óta aszály van, mindenhol szigorú a tűzgyújtási tilalom és az ország számos vidékén erdőtüzek pusztítanak. A szomszédok többször kérték, hogy oltsa el a tüzet, ám ő ezt csak akkor tette meg, mikor az már elharapózott. Ezt követően KMK bocsánatot kért minden pécsitől (nemtom, miért csak tőlük; én is szeretek a Mecsekben túrázni és én se szeretném, ha leégne ott az erdő), és a Facebookon egyesek most ezt ünneplik, mint érett, felnőtt viselkedést.

Magyarországon élő emberekkel kommunikálva egyre gyakrabban érzem úgy, mintha szó szerint külön világban élnénk. Olyan dolgok, amelyeken én felháborodok, számukra magától értetődőek, és gyakran értetlenkednek azon, miért kritizálok bizonyos dolgokat. Mondjuk tény, hogy ebben az esetben azért vannak néhányan, akik osztják a véleményemet. Tudniillik hogy az érett, felnőtt viselkedés az lett volna, ha KMK meg se gyújtja azt a tüzet, ha már ezt törvény tiltja és a józan észnek is ellentmond. Örülünk, hogy legalább utóbb rájött, mennyire nem kellett volna, miután körülötte leégett a fél környék (vagyis azt elismerjük neki, hogy kétjegyű számmal kifejezhető az IQ-ja), de az, hogy ezt követően bocsánatot kér és aláveti magát a büntetőeljárásnak, az nem valami különleges cselekedet, hanem alap. Egyébként nem tudom, van-e ilyen, de én egyenesen törvénybe iktatnám, hogy ilyen esetekben az elkövetőnek nyilvánosan bocsánatot kelljen kérnie.

Nyilván más kaliberű, de az jutott eszembe, mikor még tanár koromban a tanulmányi vezető felvetette: igazán megdicsérhetném a diákokat, ha írtak házi feladatot. Én meg mondtam, hogy nem fogom őket olyasmiért megdicsérni, ami alapvető kötelezettségük, ha beiratkoztak a tanfolyamra. Dicsérjük meg a gyalogost, amiért megvárta a zöldet az átkeléshez, vagy az autóst, amiért kanyarodás előtt indexelt? És ugyanígy nem kell megdicsérni azt, aki bocsánatot kér egy általa elkövetett hibáért (vagy esetünkben bűncselekményért), hiszen civilizált ember eleve így tesz.

Tudom, Magyarországon nem jellemző, hogy a médiában megjelenő személyek (legyenek közszereplők vagy sem) vállalják a felelősséget a tetteikért. Ez azonban nem változtat azon, hogy elkövették, és nem kell az érett, felnőtt viselkedés példaképeiként dicsőíteni őket. Elég szomorú, ha egy ország már ott tart, hogy rendkívüli dolog a bocsánatkérés. Ha azonban az utóbb bocsánatkérő bűnelkövetőket még ünnepeljük is, az egész még tovább gyűrűzik és lassan már nem tisztességesnek lenni lesz érdem, hanem törvényt szegni és utána bocsánatot kérni érte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése