A hír maga itt olvasható: https://www.theguardian.com/education/2020/dec/21/court-fines-historian-over-claims-holocaust-survivor-lesbian-affair?CMP=Share_iOSApp_Other&fbclid=IwAR3etP2Txw_r1lwRtS2GAoArBbVSmrS0atXFWQsgDLkRnFN3k1df0vdzZvg
Nézzük csak meg kicsit közelebbről. Ugye az érintett - "Gerda" - tíz éve halott, tőle tehát már nem tudhatjuk meg, mi volt közte és a kápó között (és ezek szerint később se írt vagy beszélt erről barátoknak, naplóban stb.) Tehát amire hagyatkozhatunk, az "Liese" vallomása, aki szerint kizárt, hogy Gerda és a kápó szexeltek volna, merthogy fel voltak öltözve. Ez már eleve elég érdekes érvelés, mármint tegye fel a kezét, aki sose szexelt teljesen felöltözve. Abban a jelenetben, amit Liese leírt (Gerda az ágyon fekszik, a kápó mellette ül, Liese a kápó hátát és Gerda lábát látja) simán történhetett szex a két nő között (kézzel sokmindent el lehet intézni észrevétlenül, akár egy zsúfolt hálóteremben is). Ez az egyik probléma. A másik: muszáj két nőnek szexelnie ahhoz, hogy leszbikus kapcsolat legyen köztük? Ez ugye egy visszatérő kérdés a leszbikus történelemben, felmerült pl. az úgynevezett "bostoni házasságok" kapcsán (ezt a szót a 19. században használták olyan együtt élő nőkre Amerikában, akik szoros érzelmi kapcsolatban álltak). Maga Liese is elismeri, hogy a kápó viselkedése arra vall: szerelmes volt Gerdába. Gerda érzéseiről nem tudunk semmit, de ha hasonlóan érzett, a kápó rendszeresen bement hozzá a hálóterembe és még akkor is követte, amikor Gerdát áthelyezték Bergen-Belsenbe, ki merné állítani, hogy ez nem volt leszbikus szerelem csak azért, mert nem szexeltek? És mégis, mintha Hájková ellenfelei a testi érintkezésre hegyeznék ki a dolgot - ami mutatja, mennyire szexualizálja kultúránk a párkapcsolatokat, köztük a leszbikus kapcsolatokat is, amelyekben pedig (pláne a szexuális forradalom előtt) egyáltalán nem mindig játszott lényeges szerepet a testiség.
Persze Gerda lánya talán azért hangsúlyozza ki ezt a vonalat, mert ebbe lehet a legjobban belekapaszkodni, márpedig ő nagyon nem szeretné, ha az anyját bárki leszbikusnak gondolná. (És nyilvánvalóan a leszbikusság a gond, nem mondjuk az, hogy egy kápó volt a partner, hiszen kifejezetten a testiséggel kapcsolatos bizonyítékokat akarja újraértékeltetni.) Ez egyáltalán nem egyedi eset. Mikor a Labrisz tagjaival ellátogattunk Galgóczi Erzsébet szülőházába Ménfőcsanakon, az írónő minket körbevezető rokona kitartóan állította, hogy Galgóczi heteroszexuális volt, csak "történetesen írt egy leszbikus tárgyú regényt". Volt ismerősöm, aki szerette volna egy ismert magyar leszbikus levelezését kutatni a levéltárban, de szembesült vele, hogy az illető örökösei 100 évre titkosították azt. A leszármazottak hevesen próbálják megakadályozni, hogy felmenőjük hírnevén folt essék, legalábbis Gerda lánya erre hivatkozva indított pert. De vajon tényleg a felmenő érdekére gondolnak, vagy a sajátjukra? (És ugyanez a kérdés feltehető azzal az anyukával kapcsolatban, aki aggódva inti fiát, nehogy túl "buzis" szerkóban menjen ki az utcára - attól fél vajon, hogy bántani fogják ezért a fiút, vagy attól, hogy kiderül a melegsége és ezért valaki esetleg őt mint szülőt hibáztatja?) Vajon hány olyan nő van, aki életében büszkén élte meg leszbikusságát, de az utókor ezt már sosem tudja meg, mert prűd gyermekei és unokái eltüntetik a nyomokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése