***SPOILER***
Alison Kafer fogyatékosságkutató tanulmánya az amp-dev kapcsolatokról szól. Aki most szégyelli magát, hogy még nem hallott ezekről, azt megnyugtathatom: én is itt találkoztam velük először. Amp azt jelenti: amputált, vagyis olyan nő, akinek egy vagy több végtagja hiányzik. A dev pedig olyan férfi, aki kifejezetten amputált nőkre bukik. A Kafer által meginterjúzott férfiak elmondják, hogyan próbálnak amp nőkkel ismerkedni: leszólítják őket közösségi eseményeken; magukat amputált nőnek tettetve ismerkednek internetes csoportokban; sőt, követnek amputált nőket az utcán. Ez utóbbit egyáltalán nem látják problémásnak, ha megtartják a tisztes távolságot, hiszen „a kamaszfiúk mind ezt csinálják” (hozzátenném, itt felnőtt férfiakról beszélünk). Sőt, igazából az amp nők hibája az egész, mert ha nyitottabbak lennének a dev pasikra, akkor azoknak nem kellene ilyen eszközökhöz folyamodniuk. De persze azt is jól megmagyarázzák, ha egy amp nő nem akar devekkel ismerkedni vagy éppenséggel leszbikus: ez azért van, mert nem fogadta el önmagát, vagy mert nem-dev pasiktól elutasítást szenvedett.
Feministaként ezek a viselkedések és magyarázatok a hímsovinizmus durva példái, amelyek adott esetben akár törvénybe is ütköznek (mint a zaklató követés). Persze sok esetben sejtjük, hogy ilyen attitűdök húzódnak meg férfiak viselkedése mögött, de ami számomra megdöbbentő, hogy a devel ezt nyíltan ki is mondják, és fel sem merül bennük, hogy ez (vagy maga az a tény, hogy kifejezetten fogyatékosságukra redukálják őket) bármilyen módon sértő vagy megalázó lehet a nőkre nézve. Pedig Amerikáról beszélünk, ahol azért már a mainstream médiában is eléggé jelen van az ilyen macsó attitűdöket megkérdőjelező diskurzus. De ezekhez a férfiakhoz – és valószínűleg sok másikhoz – láthatóan még nem jutott el.
Egy jóval korábbi posztomban (The Unconstitutional Constitution) azt fogalmaztam meg, hogy mintha kettéosztott világban élnénk: egyfelől a CEU és hasonló intézmények befogadó, nyitott, kritikus gondolkodásra ösztönző világa, másrészt a magyar valóság többi része. Azt hiszem, ez a kettéosztottság a nemi szerepekkel kapcsolatban is megjelenik. Egyfelől vannak azok a nők és férfiak, akik – ha nem is mondják magukat feministának – a nemek egyenjogúságát alapnak veszik és minden kapcsolatukat ez irányítja. Ők döbbenten olvassák a híreket a családon belüli erőszakról, a szexuális zaklatásról, és el nem tudják képzelni, mi járhat a fejében egy olyan férfinak, aki ilyet tesz. Nos, valószínűleg olyasmi gondolatok, mint a deveknek. Szerencsés mikrokörnyezetünkön kívül a hímsovinizmus él és virul, és teljesen legitim ideológia. Ezért nem tartom valószínűnek, hogy rövid időn belül sikerülne teljesen kiirtani. Maximum azon igyekezhetünk, hogy a szerencsés mikrokörnyezet határait kitágítsuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése