Tizenéves koromban egyszer november hetedikén elvittek minket a Doktor Zsivágó című filmre. Nem sokra emlékszem belőle (kivéve, hogy mindig fáztak), de egy jelenet megmaradt. Öreg parasztbácsinak próbálják a forradalmárok magyarázni, hogy most már nincs cár, csak Lenin van. A parasztbácsi megvakarja a fejét, majd megkérdezi:
- Ez a Lenin, ez most az új cár?
Függetlenül attól, hogy diktatúra szempontjából a bácsi annyira nem is fogott mellé, a jelenet azt próbálja illusztrálni, mekkora szakadék tátongott a városi forradalmárok és az orosz vidék között, ahová a változások híre csak lassan és erősen szűrve jutott el. A bácsi nem primitív falusi bunkó, egyszerűen csak távol van a politika főáramától. Igazán senki sem hibáztathatja, hogy nem tud különbséget tenni egy proletárdiktatúra és egy feudális monarchia között, ha egyszer soha senki sem magyarázta el neki, mi is az előbbi.
A tegnapi választásokon ugyanilyen űr mutatkozott meg város és vidék között. Míg Budapesten és egy-két nagyvárosban jelentős mandátumokat szerzett az ellenzék, az eredményeket mutató térképeken a magyar vidék gyakorlatilag egyöntetű narancssárga. Ez azonban nem annyira meglepő, ha belegondolunk, honnan tudtak informálódni. A nyomtatott média gyakorlatilag csaknem 100%-ban a FIDESZ kezében van, az alternatív rádióadók jellemzően városokban működnek (és azokon kívül nem is igen lehet őket fogni), és internet-hozzáférése is sokkal kevesebbeknek van falun, mint a nagyvárosokban. Nem igazán értesülhettek az ellenzék programjáról, sőt a létezésükről is csak annak a pár plakátnak az alapján, amelyeken konkrét program szinte soha nem szerepelt (leszámítva Kétfarkúék ígéreteit persze), mert a „legyőzzük a FIDESZT” vagy a „Most mi jövünk” nem sokat árul el azon túl, hogy a szóban forgó párt valamivel szemben határozza meg magát. A FIDESZ céljait viszont ismerték, részben mert sejthették, hogy az eddigi vonalat viszi tovább, részben pedig, mert a hozzájuk eljutó média bőséges információkat tartalmazott róla. Az ismert és az ismeretlen közül még az sem biztos, hogy az ismeretlent fogja választani, akinek az ismerttel elég sok baja van.
Szerintem tehát az ellenzék veresége nem annak köszönhető, hogy nem volt jó a vezetőség vagy nem fogtak össze vagy nem léptek vissza a jelöltek. Hanem (a magyar választási rendszer visszásságain kívül, amik szintén megérnének egy misét) leginkább annak, hogy a falusi embereket nemhogy meggyőzniük, hanem tájékoztatniuk sem sikerült saját céljaikról. Amikor az ellenzéki pártok ismét lehetőséget kapnak (nem biztos, hogy ez négy év múlva lesz), azt kell valahogy elérniük, hogy párbeszédet tudjanak kezdeni a vidékkel és a maguk oldalára állítsák. Ez persze egy médiamonopóliummal rendelkező kormánypárt mellett nehéz lesz – de nem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése