***SPOILER***
A doku olyan gyerekekről szól, akiknek már az iskolába való eljutás is fizikai nehézségeket okoz. Samuel Indiában, a Bengáli-öböl partján él és mozgáskorlátozott. Arrafelé az elektromos kerekesszék ismeretlen fogalom, Samuel székét házilag eszkábálták össze műanyag kerti bútorból és biciklikerekekből. Az iskolába pedig úgy jut el, hogy két öccse emberfeletti erőfeszítéssel húzza-vonja a kerekesszékét homokos tengerparton, nem egészen kiszáradt folyómedren és járda nélküli, zsúfolt városi utcákon keresztül négy kilométeren át az iskoláig. A fizikai környezet tehát nem kedvez Samuel iskolába járásának, de ezt kompenzálja emberi környezete: végtagjait odaadóan masszírozó édesanyján és testvérein kívül a kamionsofőrök, akik magától értetődően segítik át az eltorlaszolt úton, a kerékpárszervízes, aki ingyen megjavítja a kerék gumiját, vagy osztálytársai, akik közösen cipelik be az osztályterembe. Senkinek az arcán nem látni szánakozást vagy megvetést: úgy kezelik Samuelt, mint bárki mást, akinek szüksége van egy kis segítségre.
A Szimbiózis Napokon hallottam egy Önállóan lakni, közösségben élni nevű kutatási projektről. Ennek célja feltárni azt, milyen tényezők segítik, illetve akadályozzák a hazai mozgáskorlátozott embereket az önálló életvitel megteremtésében. A workshopon elemzett történetekben előkerültek olyan helyzetek, amikor az akadálymentesítés igazából a környező emberek hozzáállásán múlik. Például az állítólag akadálymentes gimnáziumban minden órát más teremben tartanak, így a mozgáskorlátozott gyereknek a teljes szünete rámegy, hogy eljusson a nem túl könnyen megközelíthető következő órájára, ennivalóhoz meg nem jut, mert a menzára csak lépcsőn lehet lejutni. De olyan is volt, hogy a család nem volt hajlandó elköltözni a lift nélküli ház emeletéről, csaknem lehetetlenné téve mozgáskorlátozott gyereküknek, hogy egyáltalán elmenjen otthonról. Az emberi tényező, amely egy fizikailag sokkal nehezebb terepen hozzásegíti Samuelt az iskolába járáshoz, akadályként jelenik meg egyes budapesti mozgáskorlátozottak életében.
Természetesen az akadálymentesítés rendszerszintű probléma, nem elég hozzá az egyes emberek pozitív hozzáállása – anélkül viszont nem működik. Samuel környezetétől azt tanulhatjuk meg, hogy elsőként a gondolkodásunkat kell akadálymentesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése