Két házaspár azért találkozik, hogy a gyerekeik közötti konfliktust elsimítsák. Civilizáltan, mint középosztálybeli kultúremberekhez illik. Valójában mindenki utál mindenkit: mindkét házaspár a másikat, plusz a párokon a házasfelek egymást. A zseniálisan megcsinált kamaradráma (Yasmina Reza, naná) azon egyensúlyoz, hogy meddig tartható fenn ez a civilizált felszín a különböző balesetek, konfliktusok és alkoholfogyasztás ellenére.
Persze a mindennapi életben számos olyan helyzet van, amikor erőt veszünk magunkon és civilizáltan viselkedünk; amikor az optikus át akart baszni, nem küldtem el a fenébe, hanem elfogadtam igencsak gyenge magyarázkodását. De ha nem muszáj, nem akarok belemenni olyan helyzetekbe, ahol kedvesen udvarias felszínt kell mutatnom olyan emberek felé, akikkel kapcsolatos valós érzéseim adott helyzetben nem fejezhetőek ki. MaTegnap estére három lehetséges programom volt. Az első úgymond hivatali kötelesség, tulajdonképpen formális megjelenés olyan emberek körében, akik többsége számomra semmit sem jelent, és pontosan tudom, hogy ők minimum nem kedvelnek, de olykor igyekeznek is keresztbe tenni nekem. A második helyen számomra nagyon kedves emberek között lettem volna és egy barátnak esetleg jól jött volna a jelenlétem, de nem tudtunk volna kötetlenül beszélgetni. A harmadik helyen kedves, bár nem túl közeli ismerősökre számíthattam és kötetlen beszélgetésre. Vállalom a kötelességtudat hiányának a vádját: a harmadik helyre mentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése