***SPOILER***
Azok az angol politikusok, akik 1939-ben egyezkedni próbáltak Hitlerrel és akár még anyagilag is támogatni, nem feltétlenül voltak maguk is nácik. Egyszerűen csak nem akartak egy újabb háborút: féltették saját kényelmüket, a megszokott békebeli életformát. És ahogyan londoni házaikból a macskákat inkább elvitték az állatorvoshoz elaltatni, mint hogy alternatív megoldást keressenek a számukra, családtagjaikat is hajlandóak voltak feláldozni, ha azok veszélyeztették az általuk továbbra is remélt békés megoldást. A filmbéli családban egyedül az örökbe fogadott lány, Anne nem ilyen: az ő empátiája túlnyúlik saját környezetén és kiterjed nemcsak a halálra szánt macskákra, hanem mindazokra az emberekre, akiknek az életét Hitler uralma veszélyezteti - vagy akik azért kerülnek veszélybe, mert Nagy-Britannián belül határozottabb fellépést követelnek Hitlerrel szemben.
A mai világ Anne-jei azok, akik eljárnak a tüntetésekre kánikulában és esőben is, akik ennivalót visznek a menekülteknek a pályaudvarokra, akik civil szervezetekben segítik azokat, akik náluk kevésbé szerencsés helyzetbe születtek. A többiek a többség, akik inkább nem hallatják a hangjukat, nehogy békés, nyugodt életük veszélybe kerüljön. És ahogyan a filmbéli apa képes elzárni szeretett lányát a külvilágtól, a magyar állam is mindent megtesz, hogy a másokon segíteni vágyók ezt ne tehessék (például bűnbakképzéssel vagy forrásaik befagyasztásával). De van egy jó hírem: az Anne-ek, még ha látszólag csak pár macskát sikerül is megmenteniük, túlélnek és győzedelmeskedni fognak. Mert előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a többség is belátja, hogy nem lehet tovább ölbe tett kézzel ülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése