2015. július 20., hétfő

Terry Pratchett: Az ötödik elefánt

Korongvilág két szomszédos országában a törpék nagyon különbözően élnek. Ankh-Morpork multikulturális város, ahol viszonylag békésen élnek együtt törpék, vérfarkasok, zombik, trollok és emberek, hogy egyéb lényekről (pl. beszélő kutya) ne is szóljunk. Ha egy törpenő hagyományos ruházata helyett szoknyát és sminket visel, kissé meglepődnek ugyan rajta, de elfogadják (sőt azt is, ha egy hímnemű városőr teszi ugyanezt). Überwald törpéi viszont olyan hagyományőrzők, hogy egy részük soha nem jön fel a földfelszínre, és lehetőleg nem állnak szóba más fajok képviselőivel (különösen trollokkal). Amikor tehát az ankh-morporki törpehölgy Valagi Szendi az überwaldi küldöttség tagja lesz, sejthető, hogy előbb-utóbb konfliktus várható. És valóban: az egyik überwaldi törpe heves kirohanást intéz az ankh-morporki laza erkölcsök ellen, amelyek bemocskolják az ősi szokásokat és a törpenép hanyatlását vetítik elő. Litániáját kétségbeesett kérdéssel zárja: „Nekik miért szabad? Ha nekem nem?”

A másként élők elleni ellenszenv persze többmindenben gyökerezhet. Van, hogy a különbség gyakorlati szinten nehezíti meg az együttélést, például ha valaki egy mecset szomszédságában lakik és nem kíván az imára hívó énekre ébredni. Van, hogy gazdasági vagy egyéb önérdek fűződik hozzá: nem kell csodálkozni, ha egy kóser hentes leszólja a hagyományokat feladó zsidókat, hiszen ezáltal az ő vevőköre csökken. Válhatnak a másként élők bűnbakokká, akiket a politikusok hibáztathatnak mindazokért a problémákért, amelyeket nem tudnak megoldani, vagy akár ők maguk okoztak. Egyéni szinten azonban a gyűlölet egyik gyakori mozgatórugója az irigység: az a tudat, hogy a másik megszabadulhat olyan korlátozásoktól, amiket mi nem bírunk lerázni magunkról. Ezért hőbörögnek a heteró férfiszerepbe beszorított pasik a melegek vagy a terheik alatt összeroppanó háziasszonyok a szinglik és a feministák ellen. Jellemző, hogy amíg a pride, a zsidó fesztivál vagy éppen a roma napok résztvevői felszabadultan ünnepelnek, a neonácik és egyéb ellentüntetők sorában csupa vicsorgó, gyűlölködő arcot látunk. Ők egyáltalán nem érzik jól magukat, ezért azt próbálják elérni, hogy másoknak is szar legyen, még akkor is, ha ezáltal pont magukkal csesznek ki: a pride felvonulóinak csak szagolni kellett az Andrássy úton szétterített trágyát, de az ellentüntetőknek oda is kellett tenniük…

Persze Valagi Szendi sem látott nőiségüket felvállaló más törpéket, ő is egy olyan közegben vállalta először magát, amely nem volt ilyesmihez hozzászokva. Ennyi erővel a gyűlölködők is változtathatnának az életükön gyűlölködés helyett. Az, hogy nem teszik, nemcsak a személyes gyávaságból fakad (bár sokszor az is benne van). Überwaldban, noha sok nép/faj képviselői élnek egymás mellett, gyakorlatilag nincs kommunikáció köztük, és továbbra is folytatódik a régi gyűlölködés. Egy ilyen közegben felnövő ifjú törpe nem lát más mintát, mint a saját közösségéét. A nyitottság hiánya tehát ahhoz vezet, hogy hagyományos, de már teljesen inadaptív minták rögzülnek meg a közösségben, mert a változtatás lehetősége fel sem merül.

Költői kérdés lenne, hogy Magyarország melyikre hasonlít inkább, Ankh-Morporkra vagy Überwaldra. Überwaldban is elkezdődik azonban valami változás azáltal, hogy megérkeznek a külföldi követek, szokatlan külsejükkel és attitűdjeikkel. A mai magyar kormány ugyan hevesen próbálja határainkon kívül tartani az idegeneket, és ez konkrét személyek esetében sajnos sokszor sikerül is, de szerencsére a mi tömegkommunikációnk némileg fejlettebb a korongvilági kezdetleges távírónál. A hagyományokhoz való merev ragaszkodás jó lehetőség, hogy valakinek ne kelljen végiggondolnia saját választásait, de azt nem tudja kizárni, hogy más lehetőségekről is lásson példát. És hátha néhányan ezek közül eljutnak a felismerésig: azért gyűlölnek másokat, mert azok szabadabbak, mint ők.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése