***SPOILER***
Schmidt életéből minden eltűnik, ami eddig értelmet adott neki. Nyugdijba vonul, a régi munkahelyén már nincs szükség rá; feleségét elvesziti; a régóta tervezett utazások se váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Lánya esküvőjén szembesül azzal, hogy a családjában sincs rá többé szükség. És ebben a kiüresedett állapotában kap kézhez egy rajzot attól az afrikai kisfiútól, akit havonta egy számára jelentéktelen összeggel támogat. Ez az utolsó jelenet a film katarzisa, ami azt sugallja: Schmidt mégis tett valamit a világért.
Ismerek olyan embert, aki úgy érzi, semmi hasznosat nem tud kezdeni az életével. Pedig eközben rengeteget tesz a magyarországi LMBTQ közösségért, és sokkal értékesebb, mint amilyennek érzi magát. Csak éppen senkinek nem jutott eszébe, hogy betegye azt a bizonyos kis rajzot a boritékba. Számtalanszor elismerik a munkáját, de szemtől szembe sohasem. Mert valamiért képtelenek vagyunk köszönetet mondani. Vagy ha megtesszük, csak azoknak, akiknek a munkája nagyon látványos, nem pedig azoknak, akiknek a fáradhatatlan, csak éppen kevésbé látható tevékenységének köszönhető az egész mozgalom fennmaradása. Nem csoda, ha úgy érzik, nincs értelme az életüknek. Hiszen a közösségért végzett munkának akkor látja az ember igazán értelmét, ha a közösség is elismeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése