***SPOILER***
Eva Moreno, a svéd antropológusnő Etiópiába ment kutatni. Felvett egy helyi férfit asszisztensnek, akivel közösen bérelt egy házat a terepeként szolgáló kisvárosban. Az asszisztens többször tett neki szexuális ajánlatot, amit Eva mindig visszautasított. Egy éjszaka aztán a férfi fegyverrel a kezében berontott a szobájába és megerőszakolta.
Kevés szó esik az antropológusok megerőszakolásáról. A szokásos társadalmi előítélet mellett („biztos kiprovokálta”) őket még egy másik is sújtja, miszerint valamit elcsesztek a terepmunka során, különben nem kerültek volna ilyen helyzetbe. (Eva utal egy jelentésre, amely mindössze két megerőszakolt antropológusnőről tud; mindketten belehaltak az erőszakba.) Pedig talán Eva is elkerülhette volna a végzetét, ha egyáltalán felmerül benne ez a lehetőség. Persze nemcsak ezért nem merült fel, hanem azért sem, mert Skandináviából származik, ahol a nők emancipációja messze meghaladja még a többi nyugati országét is, és ahol a nők elleni szexuális erőszak minimális mértékű. Utólag Eva sokat olvasott a nemi erőszakról és számos olyan pontot talált, ahol óvatosabbnak kellett volna lennie (pl. szállodában lakni, az első ajánlat után kirúgni a pasit, fegyvert beszerezni stb.) Ez nem meglepő, hiszen minden nemi erőszak-túlélő magát hibáztatja valamilyen mértékig. Nem azért, mert az ő bármifajta viselkedése mentség lenne az elkövetőnek, hanem mert ez még mindig jobb, mint a teljes kontrollvesztés tudata.
Magyarországon – noha korántsem állunk olyan jól emancipáció terén, mint a svédek – csend övezi a nemi erőszak témakörét. Míg az amerikai feministák cikkek, rendezvények, workshopok stb. sorát szervezik, hogy megtanítsák a nőknek, mit tehetnek, hogy kisebb eséllyel váljanak áldozatokká (pl. milyen jelekre figyeljenek fel, vagy mondjuk veszélyt hordozó helyzetben – éjszaka stb. – ne mászkáljanak olyan ruhákban, amelyek megnehezítik a menekülést), nálunk semmi. Egy átlag magyar nő ugyanolyan naivan kerül szembe egy esetleges erőszaktevővel, mint Eva tette Etiópiában. És a jogorvoslatra sincs sokkal több esélye. Hiszen minden patriarchális társadalom az erőszaktevő oldalán áll. Ezt Eva is tapasztalta, mikor a kiadó azzal küldte vissza a kéziratát, hogy támadója (bár álnéven emlegeti) esetleg túl beazonosítható. Noha Etiópiában csak szűz nők megerőszakolásáért jár börtönbüntetés, Eva kénytelen volt álnéven megjelentetni a cikket – erőszaktevője védelmében, egy brit-amerikai kiadónál. Hogy Magyarországon mi lett volna, az olvasó fantáziájára bízom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése