***SPOILER***
Mikael és Orlando mindketten nővé operáltatták magukat, noha nem igazán érezték magukat transzszexuálisnak. Orlando a 60-as években szánta rá magát a műtétre, amikor meleg férfiként a társadalom peremére szorult és prostitúcióra kényszerült; a bulvárlapokban olvasott egy dán transznőről, aki műtétje után férjhez ment egy milliomoshoz, és úgy vélte, számára is egy ilyen operáció jelentheti a kiutat. Mikael gátlásos fiatalember volt, aki általánosságban érezte magát rosszul a bőrében, és akit társai folyamatosan szekáltak. Azt remélte, nőként végre megkapja az őt megillető megbecsülést. Persze mindkettejüknek csalódniuk kellett. Mikael igen hamar ráébredt, hogy a nőket nem veszik komolyan: ez tapasztalható számos hétköznapi helyzetben, vagy akár a lekezelő „szivi” megszólításban is. (A film legnagyobb poénja, amikor egy életbölcsesség megosztásakor Orlando is „szivi”-nek szólítja Mikaelt.) Orlando megtalálja ugyan álmai férfiját, de múltjától nem szabadulhat: mikor férje megtudja, hogy átoperált férfi, szakít vele. Mikael most vissza akarja műtetni magát férfivá és úgy gondolja, ezzel minden problémája megoldódik. Orlando azonban már túl van ezen, és új férfitestében sem érzi otthon magát. Megrekedt valahol a két nem között, identitásban és külsejében egyaránt.
A film számomra nem arról szól, hogy senki ne váltson nemet. Hanem arról, hogy gondolják meg, miért teszik. Túl könnyű azt gondolni, hogy egy új névvel, új testben megvalósítható a tökéletes újrakezdés és elérhető a boldogság. Ez azonban még akkor se feltétlenül igaz, ha tényleg a nem megfelelő test okozta a problémát, mint Orlando esetében. Hiszen nemcsak egy új testet kell megszokni, hanem az azzal együtt járó nemi szerepet is, és ez különösen sokkoló lehet, ha a domináns nemből hirtelen az elnyomottba kerül az ember. Másrészt a személyiségvonásokat nem lehet átműteni. Egy zárkózott, félénk férfiból műtét hatására se lesz magabiztos, vagány nő. Mikael, miután női testben sem találta meg a boldogságot, az újabb nemváltó műtéttől várja azt. Én azonban hajlamos vagyok egyetérteni Orlandóval abban, hogy ezáltal nem fogja megtalálni.
A filmet nézve az járt a fejemben, hogy ha Orlando találna egy genderqueer közösséget, el tudná fogadni saját köztes állapotát és harmóniában élhetne önmagával (noha így sem tűnik igazán boldogtalannak). Azt viszont kétlem, hogy Mikael valaha boldog lehet, ha továbbra is álmegoldásokat keres a problémáira. Nem mintha egyedül lenne ezzel a világon. Van, aki a nemét váltogatja, van, aki a munkahelyét, az iskoláit vagy a partnereit, ahelyett, hogy szembenéznének problémáik valódi forrásával és azzal próbálnának kezdeni valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése