A fiatal francia pár, a követségi dolgozók figyelmeztetése ellenére, repülő helyett busszal indul Limából Cuzcóba. És élvezkednek, hogy milyen mesés a táj, hogy ez életük legemlékezetesebb útja lesz. Még akkor is felmerül ez bennük, amikor a gerillák megállítják a buszt és túszul ejtik őket.
Mennyit tudhat egy turista a valóságról abban az országban, amelyet meglátogat? Megismeri-e az ottaniak életét, ha busszal vagy akár gyalog átvág a tájon, vagy akár azzal, hogy beszélget azzal a néhánnyal, aki elég nyitott rá (és akinek érti az akcentusát)? Különösen problémás mindez akkor, amikor egy európai utazik egy harmadik világbeli országba, ami neki csupa kaland és egzotikum, míg lehet, hogy az ott élőknek rettegés, nyomor és létbizonytalanság. Nem is szólva mindarról a környezeti kárról és kizsákmányolásról, amit a turizmus okozhat egy ilyen helyen.
Ahogy egyre egzotikusabb tájakra tervezünk utazásokat, folyamatosan bennem van a félelem: nehogy én is bekerüljek a turizmus környezet- és kultúraromboló, kizsákmányoló formájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése