Poirot abból kezd el bűntényre gyanakodni, hogy az áldozat nem sokkal halála előtt tőle merőben szokatlan ételeket - köztük szedertortát - rendelt a törzshelyén. Márpedig, mint a tapasztalt pincérnő kifejti, a törzsvendégek közül a hölgyek inkább szeretik a változatosságot, de az urak mindig ugyanazt rendelik.
Érzek ugyan némi férfiellenes fricskát ebben a megállapításban (ismertem lányban is olyat, aki képes volt mindennap gulyáslevest vacsorázni), de tény, hogy egyesek hihetetlenül kevés fajta ételt esznek. Ami nemcsak nem túl egészséges (főleg, ha pl. ezek egyike se tartalmaz zöldséget), de szerintem egyhangú és unalmas is. Főleg az étterembe járóknál nehéz ezt megértenem, mert az még elképzelhető, hogy valaki tényleg csak kétfajta ételt tud főzni (bár olykor kiderül, hogy megy azért egy harmadik is). De ha ott van az étlapon a választék, hogyhogy sose esnek kísértésbe, hogy kipróbáljanak valami mást is? Ennyire nem érdekli őket, mit esznek? Vagy félnek a járt utat a járatlanért elhagyni? Vajon az ilyen emberek az élet más területein is ezt teszik: ragaszkodnak a megszokotthoz, mert félnek, hogy egy szokatlan döntés hatására kiszaladna a lábuk alól a talaj? Az biztos, hogy nagyon sok tapasztalatot és benyomást elmulasztanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése