Gázos dolgok vannak ebben a földalatti folyosóban. Felix például belekerült egy úgynevezett valóságbuborékba, ahol is egy ronda, de intelligens démon a falhoz láncolta és mindenféle fizikai és lelki kínzásoknak veti alá. A trükk az, hogy mindez Felix félelmeinek kivetülése; a buborékban az válik valósággá, ahogyan a bele jutó személy a poklot elképzeli. (Mint ez ki is derül egy frappáns párbeszédből:
Felix: Menj a pokolba!
Démon: Már ott vagyunk.)
Ugyanakkor a megtestesülés valóságos, Felix társai is látják a démont, sőt konkrétan harcolnak is ellene. A jelenség megfelel a pszichológia által önbeteljesítő jóslatként ismert helyzetnek, vagy annak az esetünkben relevánsabb közmondásnak, miszerint ne fesd falra az ördögöt (démont), mert még képes és megjelenik.
A gond tehát a félelmeink megléte. (Eltűnődtem, Gotrek mit látna, ha ő fejelne le egy ilyen buborékot. Valószínűleg egy olyan világot, ahol nincs ellenség és halálra unja magát.) De mit lehet kezdeni ezekkel a félelmekkel, hogy egy napon aljas módon ne valósuljanak meg? Teclis mondjuk szintén átrepül pár buborékon, meglátja a félelmeit, levonja belőlük a tanulságot és ennyi. Csak hát Teclis elf és nagyhatalmú mágus, míg Felix csak ember, noha a többségnél hősiesebb és ritkábban variálja a ruhatárát. Kérdés, hogy ő - vagy én vagy bármelyikünk - megszabadulna-e a félelmei démonától pusztán azzal, hogy tudatosítja magában a félelem tényét és okait? Egyáltalán nem vagyok biztos benne. Hiába nyomatják körülöttünk folyton, hogy nézzünk szembe a félelmeinkkel, számos esetet tudok, amikor ez egyáltalán nem segített. Az ilyen démonok rondán a falhoz tudják bilincselni az embert. És akkor vagy jön valaki, aki ki tud szabadítani - minimum egy trollvadász és/vagy egy elf mágus - vagy a félelem foglya maradsz - meddig is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése