2011. február 10., csütörtök

A kommuna gyermekei

***SPOILER***
A kommunákkal kapcsolatos információim különböző skandináv és amerikai filmekből származnak, miáltal valószínűleg egy elég torz és idealizált képet alkottam magamnak olyan közösségekről, amelyek kivonultak a társadalomból a szabad szerelem és az összetartozás jegyében. Hát ebből a filmből kiderül, hogy a végeredmény nem mindig volt olyan idilli, mint gondolnánk.

Az egy dolog, hogy Otto Mühl, a kommuna alapítója egy pszichopata állat volt, aki a személyi kultuszhoz igen hasonló diktatúrát vezetett be és szexuálisan visszaélt a kiskorú lánygyermekekkel. Az ideológiának nyilván voltak elemei, amelyek az ő bomlott agyának köszönhetők. Engem inkább az az elem gondolkoztatott el, ami más kommunákban is megjelenik/megjelent: az, hogy a nukleáris családdal valami gáz van, és ezért egy alternatív családformát kell létrehozni. Merthogy ezzel nagyjából én is egyetértek. Csakhogy ebben a burgenlandi kommunában átestek a ló túlsó oldalára. A párkapcsolatot rossz szemmel nézték; ha két ember egymásba szeretett, az egyiket áthelyezték egy másik, minél távolabbi kommunába. A gyerekeket a szülőktől elválasztva nevelték. A film szívettépő jelenete, amikor az egyik lány édesanyja elmondja: megtiltották neki, hogy gyerekeinek akár a közelébe menjen, nehogy azok elkezdjenek kötődni hozzá. A cél: a nukleáris család korlátaitól megszabadult gyerekeket alkotni. Vagyis a szabad szerelem helyett a szeretet és az összetartozás teljes mértékű tagadása, egy érzelmeket és egyéni kapcsolatokat elnyomó diktatúra, ami mellett Rákosi elvtárs elbújhatna szégyenében.

Szóval megint találtunk valamit, ami nem működik. De mi az, ami igen? Elméletben persze van egy elképzelésem - olyan közösség, amelyben szeretetkapcsolatok alakulnak ki a tagjai között vérrokonságra való tekintet nélkül, és ahol senki se kényszerül bele egy heteroszexista családmodellbe. Néhány ismerősömnek sikerült is átültetnie a gyakorlatba ennek bizonyos elemeit (magamat is közéjük sorolom). Csak szeretnék már látni egy dokut, ami megmutatja, hogy ez lehet(-e) egy egész társadalom alapja - akár csak egy kommuna méretűé is.

2 megjegyzés:

  1. Nálunk még csak nem is oly rég bomlott fel a nagycsalád modell, hogy átadja helyét a kiscsalád modellnek, és éppen csak most ért ide a szingliség modell. Az alternatív életformák (két fiú, két lány, melegfiú-heterolány, lány+macska, stb.) aztán igazán emészthetetlenek a többség számára. Úgy látom a vérség eszménye kitörölhetetlen és helyettesíthetetlen az emberek nagy részének fejében (talán állati ösztönmaradvány). Talán így könnyebb számukra, mert nem kell mérlegelniük és kellemetlen következtetéseket levonniuk a rokonaikkal kapcsolatban, amit pl. ismerőseikkel nyugodtan megtesznek.
    Hol lehet jelentkezni a kommunádba? :-)

    VálaszTörlés
  2. A család fejlődése nem ilyen lineáris, de erről majd bővebbet a disszertációmban :-) Az alternatív életforma pedig nemcsak kommunát jelenthet. Sőt, a film alapján kezdem azt érezni, hogy a kommuna nem feltétlenül jelenti azt.

    VálaszTörlés