Halhatatlanok, avagy hogyan (nem) lesz fesztiválból forradalom

 

A film elején egy pillanatig azt hittem, tévedés történt, és a Fesztiválországot látom. Egy homokos folyóparton fiatalok sátoroznak, kézműveskednek, akrobaták és rapperek szórakoztatják őket, néhány nagyobb sátorban jogászok, diákszövetkezetek vagy éppen mozi van. Azonban ez nem a Sziget Fesztivál, hanem a bagdadi Tahrir Strand, ahonnét a 2019-es iraki forradalom elindult. A forradalmat persze hamar leverték, de amit látunk belőle, az tökre 56-os feeling, és a kezdőnapját egy feltételezett jövőbeni demokratikus Irakban valószínűleg nemzeti ünneppé teszik majd.

Tegnap, '56 évfordulóján Budapesten is hatalmas tömeg vonult fel a kormány ellen - ismét. Ám sem ez, sem korábban a pride vagy a hídfoglalások nem vezettek konkrét forradalomhoz. Kialakult az a mintázat, hogy az emberek összegyűlnek, FIDESZ-ellenes jelszavakat harsognak, majd mindenki szépen hazamegy. A tüntetések, akárcsak a fesztiválok (https://mmreflexiok.blogspot.com/2025/09/hogyan-lett-magyarorszag-fesztivalorszag.html), arra jók, hogy a résztvevők kieresszék a gőzt, és utána egy kicsit jobban viseljék a diktatúra mindennapjait, amelyeket csak túlélni próbálnak, nem megváltoztatni.

Persze '56 és az iraki forradalom is úgy kezdődött, hogy a hatalom a békés tüntetőkre lövetett. Orbánéknak eszük ágába sincs lövetni a tüntetőkre, hiszen az sértené az EU alapjogait, és nemzetközi botrányhoz vezetne. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy abban az országban, ahol az ellenzékiek körében totális pánikot keltett a pride-on bevetni tervezett arcfelismerő szoftver, a tüntetők olyan halálmegvető bátorsággal néznének szembe az erőszakkal, mint a film ikonikus jelenetében a golyózáporban vonuló szaxofonos (akinek a képét a film honlapjáról másoltam). Talán túl puha a diktatúra, talán túl kényelmes az EU-ban élni, de érzésem szerint Magyarországon nem lesz egyhamar valódi forradalom.