***SPOILER***
Az őrnagy vidékre utazik kikapcsolódni. A kikapcsolódás azt jelentené, hogy az ember másképp él, mint a hétköznapokban, de az őrnagy nem tud másképp élni: nincs meg benne az a fajta rugalmasság, ami például a falusi zajokat elviselné. Ami lehetne egyéni szoc probléma, de az őrnagynak sajnos hatalma van, úgyhogy a befogadó Tót család kénytelen totálisan (sőt: Tót-álisan) átalakítani az életformáját, hogy az őrnagyhoz alkalmazkodjon.
Olvasom a hírekben, hogy Balatonberényben beszüntették a harangozást, mert zavarta az ott nyaraló turistákat. A turisták sajnos a kakaskukorékolás ellen is kifogással éltek, és kicsit aggódom, hogy ezt a problémát hogyan lehetne állatbarát módon kezelni - mármint leszámítva azt a hozzáállást, hogy ez egyéni szoc probléma, ha zavarja őket a kukorékolás, aludjanak fenn az Alpokban egy hüttében, 2000 méteren nem gyakori a baromfitenyésztés (vagy maradjanak szépen otthon, mert a jelek szerint nulla alkalmazkodókészségük van bármifajta környezetváltozáshoz). De a balatonberényiek ezt láthatóan nem mondják, mert a turistának hatalma van, a pénze formájában. És egyfelől nyilván a koronavírus-járvány után úgy kell egy balatoni falunak a turizmus, mint egy falat kenyér, másrészt viszont elég ijesztő, hogy a jelek szerint minden eladó - még a több évszázados hagyományok is.
Persze nem állítom azt, hogy a hagyományok mindig jók és sose változtassunk rajtuk. Vannak legitim okok, például a környezetvédelem, amelyek hatására érdemes újraértékelni a hagyományos működéseket; ennek sikeres példája a méhlegelő, amelyet egyre több helyen létesítenek a teljes lekaszálás helyett, és elég sokan józan ésszel belátják, hogy ez hasznos (kivéve a Fidelitast, de őket ugye a józan ésszel nem nagyon lehet egy lapon emlegetni). Viszont míg a rovarvilág megőrzése számomra legitimálja a hagyomány megváltoztatását, egy-két pénzes turista hisztijei biztosan nem.
A történetben nekem nemcsak az az ijesztő, hogy mennyire képtelenek egyesek alkalmazkodni (és egyébként egy csomó előítéletnek a gyökerét is itt vélem felfedezni), hanem az is, ahogyan a falu szó nélkül engedelmeskedik a hatalomnak. A film végén ugye Tót fellázad és megöli az őrnagyot. Egy másik magyar klasszikusban a kocsmában mulatozó legények keresetlen szavakkal melegebb éghajlatra küldik az uraságot, aki csendet parancsol nekik, mert nem tud aludni. De kezdem azt hinni, hogy az ilyen sztoriknak ugyanolyan vágybeteljesítő funkciója van, mint a népmeséknek, amelyekben a szegény ember legkisebb fia elveszi a királylányt: ezek nem motivációként szolgáltak a valódi szegényemberek valódi fiainak, csak ábrándként. Láthatóan Magyarországra jellemző lett az, hogy az emberek aláfekszenek a hatalomnak, ami megmagyarázza a FIDESZ évtizedes uralmát is. Persze a Tót család is jó darabig tűrt, amíg végül fellázadt. Csakhogy ha az emberek egy olyan szoft hatalmi eszköz ellen se tudnak a sarkukra állni, mint az ott nyaraló turisták petíciója, nem sok reményem van a kormány leváltására sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése