***SPOILER!***
Ázsia kevésbé távoli részein még ma sem nagyon ritka az úgynevezett becsületgyilkosság: ha egy lány szégyent hoz a családjára, azok megölik, hogy kiköszörüljék a csorbát. Na de mi történik, ha az áldozat életben marad és feljelenti támadóit? Ez a ritka felállás történik Sabával, akit rangon aluli házassága miatt apja a folyóba dobott, de ő partra úszott és férje családjához költözött. Ha apja ellen vall, az egész életére börtönbe kerülhet. Itt azonban közbelépnek a falu vezetői: megpróbálják meggyőzni Sabát, hogy bocsásson meg az elkövetőnek a közösség érdekében. Saba szülei és férje ugyanis ugyanabban a kis faluban laknak, és ha Saba nem bocsát meg, akkor mindkét család örökre kirekesztődik a közösségből. Saba a film elején ugyan nagyon határozottan igazságot követel, de túl sokan próbálják befolyásolni: végül megadja magát és megbocsát, ami a pakisztáni törvények értelmében ahhoz vezet, hogy a vádat elejtik.
A filmet azért tanulságos figyelmesen nézni, mert szemben az iszlámmal kapcsolatos gyakori sztereotípiával kiderül, hogy egyáltalán nem alapeleme a vallásnak a nők ilyenfajta kezelése. A megszólaló bíró és rendőrfőnök is hithű muszlim, ők mégis amellett kardoskodnak, hogy az elkövető kerüljön börtönbe, és egyértelműen a nők jogai mellett foglalnak állást. A falu vezetői sem az iszlámot hozzák fel érvként, hanem a közösséget, amelynek árt, ha két család között feszültség van. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az iszlám ugyanolyan széles körben elterjedt és ezáltal sokszínű vallás, mint a kereszténység, és mindenhol ráépül a helyi kultúrára és hagyományokra. Ahogyan például a kereszténység különböző irányzatai között is vannak olyanok, amelyek elnyomják a nőket és olyanok, amelyek minden nemet egyenjogúként kezelnek, ez más vallásokra is igaz lehet. (Nemrég egy barátom, aki korábban Sri Lankán élt, elmondta, hogy a nálunk toleráns vallásnak ismert buddhizmus ottani képviselői között sokan véresszájú homofóbok.)
Daniel Miller antropológus, aki a Facebook hatásait kutatja, egyik könyvében megjegyzi: hajlamosak vagyunk idealizálni a hagyományos közösségeket és keseregni elvesztésükön, pedig ezek nagyon gyakran durván kontrollálják tagjaikat és korlátozzák őket személyes szabadságukban. A filmbéli közösség jó példa erre: a közösség érdeke felülírja nemcsak az egyéni boldogságot, hanem az állami igazságszolgáltatást is. Kis falvakban élő LMBT+ emberek gyakran számolnak be hasonló élményekről - ugyanakkor más (gyakran kevésbé hagyományos) kis közösségekben olyan normák uralkodnak, amelyek a nyitottságon és az elfogadáson alapulnak. Ilyen szinten kellene tehát megcélozni a változást ahelyett, hogy például adott vallásokat vagy népeket kiáltsunk ki bűnbaknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése