***SPOILER***
János szerpap országát furcsa szörnyek népesítik be, ők azonban láthatóan nem tesznek különbséget egymás közt külsejük alapján. Hőseink szkiapod (egylábú) barátja mintha észre se venné, hogy egyes ismerőseinek eltérő számú lába, szeme vagy feje van, mint neki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem sorolja csoportokba őket. A csoportok – noha egyébként megfelelnek a szörnyfajok közötti határoknak – az alapján jönnek létre, hogy ki hogy értelmezi a Szentírást (Eco vélhetően különböző korabeli eretnekségeket akart itt megjeleníteni). A gigászokkal tehát nem az a baj, hogy egy szemük van, hanem hogy „rosszul gondolkodnak”, a végeredmény azonban ugyanaz: a csoportok között olyan mérvű ellentétek jönnek létre, hogy még a közös ellenség sem képes összekovácsolni őket, és ez végül az ország vesztéhez vezet.
Fennállna persze az az opció is, hogy elismerjük a másik testi vagy ideológiai különbözőségét, de ezt legföljebb érdekességként és nem elítélendőként könyveljük el. Az Eco (vagy Baudolino) által elképzelt világban azonban a különbözőség óhatatlanul értékítéletekhez és így ellentétekhez vezet. Belegondolva, hogy a XXI. században egy francia és egy iráni politikus nem tud összehozni egy olyan vacsorát, ami mindkét félnek megfelel (pedig ez semmi kulináris bravúrt nem igényelne), a szkiapodok, blemmük és társaik gondolkodásmódja továbbra is uralkodónak tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése