***SPOILER!***
Claude bukását végső soron az okozza, hogy nem ismeri eléggé az emberi természetet, ami mondjuk egy egocentrikus tündértől annyira nem meglepő. Úgy gondolja, hogy egy vámpír pasi ember barátnőjének kicsinálásához egy nőgyűlölő és egy vámpírgyűlölő ideális bűntársak lehetnek számára. Az azonban nem merül föl benne, hogy aki erős előítéletekkel viseltetik egy adott kisebbség irányában, az általában a többi felé sem befogadó. A két ideális bűntárs csak addig ideális, amíg meg nem tudják, hogy Claude meleg, ekkor azonban kiütközik a különféle előítéletek összefüggése és megbízójuk ellen fordulnak.
Claude persze azért sem számít erre, mert fogalma sincs a homofóbia létezéséről. Nekem elsőre ez tűnt a sztori leggyengébb pontjának, mert hát Claude éveken át élt az emberek világában, hogyhogy soha nem bántották a szexualitása miatt? Aztán belegondoltam, hogy Claude egy férfi-sztriptízbár tulajdonosa volt, tehát munkája során nem sok csont heteró pasival találkozhatott. Ráadásul az a fajta szép pasi (volt), akiről nem rí le a melegség, tehát a nőket egész egyszerűen megszédítette a külsejével. (Sőt, lehet, hogy a heteró férfiak is szimpatikusabbnak találták ezért, hiszen kutatások bizonyítják, hogy a szép emberek könnyebben ébresztenek rokonszenvet.) LMBTQ aktivizmusban nyilvánvalóan nem vett részt, még ha volt is ilyesmi a louisianai kisvárosban, és azt se tudom róla elképzelni, hogy naponta végigböngészte az internetes LMBTQ hírportálok híreit. Meg hát Magyarországon is találkoztam olyan meleggel, aki a homofóbia jelenségét ugyan ismerte, de meggyőződése volt, hogy ez csak „valahol máshol” (például elmaradott falvakban, Afrikában vagy keresztény szektákban) fordul elő, és budapesti középosztálybeli férfiként ő soha nem találkozhat vele. Akkor ezek után Claude igazán nem hibáztatható a tájékozatlanságáért.
Minthogy nem járatos a homofóbia jelenségében, Claude alaposan mellényúl, amikor kezelni próbálja. Arra számít, hogy ha ráébreszti két bűntársát, hogy bennük is lehet vonzalom más férfiak iránt, azzal megtöri az előítéletüket. De ennek pont az ellenkezője történik: a két homofób éppen attól válik agresszívvá, hogy szembesül saját elfojtott vágyaival. Noha nem gondolom, hogy a homofóbia minden esetben a látens homoszexualitás jele volna (akkor valószínűleg nem lehetne ilyen jól felhasználni politikai célokra), az biztos, hogy a „veled is megtörténhet” érvelés (amit például a fogyatékossággal kapcsolatban olykor sikerrel alkalmaznak) ebben az esetben nem működik; a homofób éppen azért próbálja korlátozni, kiirtani vagy magától távol tartani a „buzikat”, nehogy valaha is őt is érinthesse a dolog. A „mi lenne, ha a gyereked/szülőd/legjobb barátod lenne meleg?” kérdés már talán inkább működhet, de az se mindig (Claude bűntársai vélhetően nem szeretnek senkit annyira, hogy a kedvéért megváltoztassák a nézeteiket, és Melegség és Megismerés órán is fürödtünk már be ezzel a kérdéssel). Tehát igazából nem tudom, mit kellett volna Claude-nak lépnie, hogy jól (már számára jól) jöjjön ki ebből a helyzetből. Ám azzal biztos melléfogott, amikor azt gondolta, hogy a homofóbokat akár érveléssel, akár érzelmi ráhatással egyik pillanatról a másikra meg lehet változtatni. Ezt néhány LMBTQ aktivistának is jó lenne fejben tartania.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése