2013. szeptember 9., hétfő

Lány a parkban

***SPOILER***
Julia 16 évvel ezelőtt a parkba vitte játszani 3 éves kislányát, de amikor egy percre nem figyelt oda, a kislány eltűnt. Julia élete összeomlott: otthagyta házasságát és felfelé ívelő dzsesszénekesi karrierjét, és hosszú időre még az országból is elköltözött. Miután visszatért, továbbra is magányosan tengeti napjait és alig tart kapcsolatot fiával és volt férjével. Aztán egy nap találkozik egy lánnyal, aki akár a lánya is lehetne. És fokozatosan egyre inkább elhiszi, hogy tényleg a lánya. Mi persze sejtjük, hogy ez nem valószínű, hanem csak véletlen egybeesésről és a szélhámos Louise/Maggie szándékos manipulációjáról van szó, de Julia kiborul minden olyan elemen, amely elméletét cáfolja és boldogan harap rá azokra, amelyek azt igazolni látszanak. Ezt a feszültséget igazából csak az oldja fel, amikor megszületik fia első gyermeke: őhozzá már képes kötődni.

Noha vélhetően bűntudat is gyötri Juliát, ez furcsa módon elsikkad; a fő motívum a kötődésre való igény, párosulva a kötődés lehetőségének hiányával. A dologban az a furcsa, hogy mindennek mintha a vérségi kötelék lenne az alapja. (Igaz, Julia megpróbál a játszótéren is beszédbe elegyedni a gyerekekkel, de csak a hosszú hajú fehér kislányokkal; egyértelműen saját elveszett gyerekét látja bennük.) Hiszen máskülönben elmehetne önkéntesnek egy gyermekotthonba vagy örökbe fogadhatna egy csecsemőt, legfőként pedig nem érezné becsapva magát, amikor úgy tűnik, Louise/Maggie nem az ő lánya. A lényeg az, hogy kötődik hozzá, közel kerültek egymáshoz, és a viszonyuk tényleg sok szempontból hasonlít egy anya és tinédzser lánya kapcsolatára. Miért is kell biológiai unokájának születnie, hogy elfogadja a vérségi kötelék hiányát Louise/Maggie irányában?

Mindez nyilván a biológia fontosságát hangsúlyozza mint a család alapját. A különös csak az, hogy sok olyan emberrel beszélgettem (heterókkal is), akiknek ez egyáltalán nem fontos: akik fogadott gyermeküknek tudják tekinteni lányuk félárva osztálytársát vagy egy szülei által elutasított meleg fiatalembert. Meglepő módon a biológia fontossága mintha nagyobb lenne Hollywoodban, mint a hétköznapi magyar emberek között. Viszont a hollywoodi modell sokkal láthatóbb, mint a hétköznapi emberek rugalmasabb gondolkodása. Így aztán könnyű abba a tévhitbe esni, hogy a családot mindenhol, mindenkinek és minden korban a vérségi kötelék jelentette és jelenti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése