***SPOILER*** (már ha egy antropológiai cikknél létezik ilyen...)
Volt egyszer egy önsegítő csoport Floridában: olyan leszbikusok alkották, akiknek a párja szülte a közös gyereküket. Az volt a problémájuk, hogyan is nevezzék magukat. Sokan nem akarták azt mondani, hogy anyák, hiszen nem ők szültek; de apák se, hiszen nem férfiak. Ráadásul a köztudatban az anya- és az apaszereppel is együtt járnak bizonyos tevékenységek (anyuka öltözteti a gyereket, apuka focizni tanítja stb.), ők meg nem akarták magukat az egyikre vagy a másikra korlátozni. Úgyhogy kitaláltak egy új szót: mather, ami a father és a mother kombinációja. Vagyis olyan szülő, akinek a neme nem fontos, és aki ezáltal függetlenedni tud a szülőkkel kapcsolatos nemi sztereotípiáktól.
Ettől most már sokkal jobban érzik magukat a bőrükben, de a külvilággal nem könnyű elfogadtatni a dolgot. Eleve a mather szót senki sem ismeri, úgyhogy minden alkalommal el kell magyarázni. Az emberek többsége összezavarodik, de olyan "mather" is volt, akit a gyerekorvos kioktatott, hogy ezzel a nemektől független szülői kategóriával hátrányosan befolyásolja a gyerek fejlődését. Viszont elmondhatják magukról, hogy puszta identitásukkal is formálják a társadalmi tudatot.
Nekem nagyon tetszett ez a kreatív megoldás a szülői szerep problémáira. A floridai leszbikusoknak gyakorlatilag sikerült queeresíteni a szülőséget. Ami valószínűleg jóval nagyobb energiabefektetést igényel, mint a szimpla queerség (gondolom, gyakrabban kap az ember olyan kérdést, hogy "kije vagy te a gyereknek?", mint olyat, hogy "neked mi a nemi identitásod?", mert az utóbbit rendszerint tudni vélik). Le a kalappal előttük, hogy a gyereknevelés mellett még erre is van energiájuk. Marha jól jönne néhány ilyen szubverzív egyén nálunk is. De hát nálunk még a három- meg négyszülős családmodell is kiveri a biztosítékot, nemcsak heteróknál, hanem egy csomó melegnél is.
Mit szólnánk például egy olyan átalakított Orbán-jelmondathoz, hogy "Négy szülő, három nem (=nő, férfi, egyéb), négyszer két kerék (=biciklik és rollerek, a környezetszennyező autó helyett)"?
Valóban érdekes ez az öndefiníció, és eléggé hajaz a queer öndefiníciós cuccomra. Én arra lennék kíváncsi ma Magyarországon hányan gondolják magukat ennek, mégha esetleg meg sem tudják fogalmazni csak érzik hogy nem stimmel velük valami? Milyen nehéz eldobni a belénk nevelt és a társadalom által évezredek óta megszokott, sulykolt "skatulyákat"?
VálaszTörlésKicsit mintha megint egyedül maradtam volna, mint a melegségem kezdetén...
Nem tudom, hányan érzik magukat "mather"-nek (valszeg kevesen, mert nem ismerik a szót :-) ), de biztosan tudok olyan emberekről, akik nem sorolják magukat kategóriákba. Talán körülötted is vannak ilyenek, csak nem beszélnek róla. Persze jó lenne, ha beszélnének, mert akkor rájönnének, hogy milyen sok is van belőlük...
VálaszTörlés