A cukornádvarangy, a tenerifei muflon és az LMBT+ emberek jogai

 

Sok éve láttam ezt a zseniális dokumentumfilmet, amelynek plakátja pont arra hívja fel a figyelmet, mit ne csináljunk: ne engedjük, hogy kislányunk ölelgesse a cukornádvarangyot, ugyanis annak bőre mérgező és kisebb gyerekekre akár halálos is lehet. A cukornádvarangynak számos egyéb hátrányos tulajdonsága van, viszont nem rendelkezik azon előnyös tulajdonsággal, hogy elfogyasztaná a cukornádat károsító nádbogarat, amelynek kiirtására betelepítették Ausztráliába az 1930-as években. Szóval az ausztrálok utóbb rendkívül megbánták, hogy betelepítették a cukornádvarangyot, és ugyanez a helyzet a nyulakkal, amelyeknek kordában tartására hosszú kerítést húztak fel a teljes kontinensen keresztül.

Azt gondolnánk, hogy a világ tanult az ausztrálok tapasztalataiból és többé nem telepítettek be ész nélkül invazív fajokat mindenféle helyekre. Ehhez képest megdöbbenéssel hallottam, hogy Tenerifére a muflont az 1970-es években telepítették be, hogy legyen egy nagyvad, amire a turisták vadászhatnak. A muflon ugyan nem mérgező, sőt cuki, viszont rossz ötlet volt betelepíteni egy olyan szigetre, ahol túlszaporodva kiirthatja az őshonos növénytakarót, viszont nincsenek természetes ellenségei. Tenerifei betelepítésének időpontján nemcsak azért lepődtem meg, mert a cukornádvarangy-fiaskó igazán elgondolkoztathatta volna a döntéshozókat, hanem azért is, mert ekkorra már világszerte elkezdődtek a környezetvédő mozgalmak, a 60-as évek emberi jogi mozgalmaival karöltve. Hogyhogy mégsem jutott senkinek eszébe, hogy a különleges endemikus fajok megőrzése és az erózió elleni védelem fontosabb, mint hogy pénzes németek lövöldözhessenek a hegyen?

Valószínűleg úgy, hogy megvolt ugyan a környezetvédő szemlélet és az ennek alapjául szolgáló tudás és filozófia, ám korántsem volt olyan széles körben elterjedve, mint manapság. Még akik hallottak róla, azok sem feltétlenül voltak tudatában, mi minden járulhat hozzá a környezetvédelemhez, eszükbe sem jutott például szelektálni vagy újrahasznosítani a hulladékot, már akkor elégedettek voltak magukkal, ha nem dobálták el az utcán. Az, hogy egy adott ügy miért fontos és milyen vetületei vannak, csak fokozatosan válik ismertté a társadalomban, és ezáltal a hozzá kapcsolódó gyakorlatok elterjedtsége és elfogadottsága is változik. Pár évtized alatt is látványosan változott az emberek hozzáállása a húsmentes életmódhoz vagy a megújuló energiaforrások használatához; ami miatt a hetvenes években különcnek tartottak valakit, az mára széles körben elfogadottá vált. Kelet-Európa kicsit később csatlakozott be ebbe a folyamatba, de némi fáziskéséssel szintén ebbe az irányba tart, bár jóval kevesebb fajta vegán terméket kapni a boltokban és jóval kevesebb támogatást kapnak a polgárok a napelemek használatához, mint mondjuk Ausztriában vagy Spanyolországban.

Ugyanez a tendencia más elképzeléseknél és mozgalmaknál is megfigyelhető: amennyire magától értetődött a hatvanas években a rasszizmus, a homofóbia vagy a nők alacsonyabb rendűnek tekintése, olyan cikivé váltak mára ezek az ideológiák. Ahogy az átlag nyugat-európai polgárok nem fogják kijelenteni, hogy leszarják a környezetvédelmet, legföljebb eltérően vélekednek arról, hogyan tudnak és akarnak ők maguk hozzájárulni, úgy (a szélsőjobboldalt és egyes extrém vallási csoportokat leszámítva) az LMBT+ emberekkel szemben sem engednek meg maguknak olyan megnyilvánulásokat, mint mondjuk Magyarországon a vezető politikusok és közéleti szereplők. Míg 50 évvel ezelőtt sehol a világon nem tehették hivatalossá kapcsolatukat az azonos nemű párok és több országban volt törvény a homoszexualitás ábrázolásának korlátozására, addig ma már a legtöbb EU-tagállamban magától értető, hogy azonos nemű párok házasodhatnak és gyereket vállalhatnak, a transz emberek pedig megváltoztathatják hivatalos nemüket. Ha egy ember vagy ország nem teljes körűen támogatja az LMBT+ emberek jogegyenlőségét, az sokkal inkább olyan témákra vonatkozik, mint az, hogy megengedhető legyen-e a nem jogi megváltoztatása orvosi átmenet nélkül, az interszex vagy nem-bináris emberek bejegyeztethessék-e magukat harmadik vagy "egyéb" neműként, vagy hogy egy együtt élő leszbikus pár esetében a szülőanya párja automatikusan szülőnek tekintődjék-e, vagy végig kelljen mennie az örökbefogadás folyamatán.

Ez a mai Magyarországról nézve szinte álomszerűnek tűnik. Ám akárcsak a környezetvédelemnél, a fáziskésés itt sem jelenti azt, hogy nem történik előrehaladás, még ha ez jelenleg a politikában annyira nem is látszik. De hiába propagálják a húskészítményeket és a vadászatot, mégis egyre több a vegán; a kormány gyűlöletpropagandája ellenére sokan állnak nyitottan az LMBT+ emberekhez. Bízom benne, hogy egy nap Magyarországon is magától értetődő lesz az a gondolkodásmód, ami ma még kisebbséginek számít.