Ez a negyedik interszexuálisokról szóló dokumentumfilm, amit életemben láttam (ld. még az Orchideák c. bejegyzést). Mind nagyjából hasonlóan épülnek fel: adva van egy dokumentumfilmes (két esetben maga is interszexuális), aki elkezdi keresni a hozzá hasonlókat. Bejárja a fél világot, egy csomó embert meginterjúvol az életéről, végül ejt pár szót az interszexuális közösségről és/vagy aktivizmusról és annak céljairól.
A négy film Ausztráliában, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, illetve Új-Zélandon készült; az új-zélandi filmkészítő röpködött is egy kicsit és találkozott néhány amerikai, egy skót és egy német interszexuálissal. A filmekben említett interszexuális aktivizmus is elsősorban az Egyesült Államokban virágzik. Automatikusan fölmerült bennem a kérdés: mi van a többi országban élő interszexuálissal? Mert ugye nyilvánvaló, hogy pl. Európában nemcsak egy darab német született. Az optimista változat az volt, hogy minden országban készült hasonló doku az ott élő interszexuálisokról, de az imdb nem igazolta ezt a feltevésemet. És ez még csak nem is kelet-nyugat probléma, mert pl. francia vagy dán sincsen. Egyszerűen úgy tűnik, az angol nyelvű országokban ez a téma sokkal inkább terítéken van, a meglévő kis mértékű aktivizmus is ott szerveződik. Lehet, hogy más országokban más volt az orvosok hozzáállása, vagy másként oldották meg a szülők az interszexualitásból fakadó problémákat (pl. az a jótanács, hogy miután gyerekük nemét újból megállapították, költözzenek el tök máshova és szakítsák meg a kapcsolatot mindenkivel, aki mostani kisfiukat még kislányként ismerte, nemcsak egy Luxemburg méretű országban lehet problémás, hanem bárhol, ahol az emberek kevésbé mobilisak). Még az is lehet, hogy az angolszász országok tanulhatnának a másmilyenektől az interszexualitáshoz való hozzáállás tekintetében (ahogy pl. sok nyugati országnak példa lehet az, hogy Magyarországon a hivatalos nem megváltoztatása műtét nélkül is lehetséges). Az is egy jó kérdés persze, hogy egy magyar vagy görög interszexuális hogyan tud bekapcsolódni az interszexualitással foglalkozó aktivizmusba (különösen, ha nem tud angolul). Szóval itt lenne az ideje, hogy az európai kontinensen is elkezdődjön valami szerveződés vagy láthatóság. Nyilván nem könnyű interjúalanyokat találni egy dokuhoz, de hát az Orchideákhoz se volt az. Csak egy kellően elszánt ember kéne hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése