A Loafers és Alana Portero rossz szokásai

 

Mielőtt megnéztem volna a Loafers című dokut, úgy gondoltam, Írország első melegbárjának története maximum helyi kuriózumnak tekinthető. A film nézése során azonban megfogott a bár alapítójának és tulajdonosának, Derricknek a személye. A most már persze idős és szakállas férfi őszintesége, tudatossága és sziporkázó humora viszi el a filmet igazából.

Azután nemrég olvastam Alana S. Portero: La mala costumbre (A rossz szokás) című, vélhetően önéletrajzi ihletésű könyvét, amely egy transz lány öntudatra ébredéséről szól az ezredforduló környéki Madridban. Ebben a folyamatban meghatározó pillanat, amikor 14 évesen a barátjával először megy el egy meleg kávézóba. Antonio, a tulajdonos nemhogy nem dobja ki az egyértelműen kiskorú vendégeket, de támogatólag beszélget velük, mesél saját queer választott családjáról, sőt rövid HIV-prevenciót is tart. Noha a főszereplő nem coming outol transzként, Antonio automatikusan "kislánynak" szólítja, ami nemcsak tökéletesen működő gaydarra utal, hanem az első alkalom, amikor valaki magától értetődően nőnek tekinti a narrátort.

Azon kaptam magam, hogy Antoniót olyannak képzeltem el, mint Derrick a filmből (a szakállas változatban, hiszen a régi külsejéről csak fotókat láthatunk). Akár valós személyről mintázta Antoniót Alana Portero, akár nem, Derrick esete bizonyítja, hogy a melegbárok tulajdonosai rendkívül fontos szerepet játszottak a közösség életében. Eleve létrehozni egy olyan teret, ahol mindenki biztonságban önmaga lehet, nagyon fontos lépés, de ezek a pultosok gyakran kifejezetten felkarolják a hozzájuk betévedő fiatal, útkereső LMBTQ+ embereket, és bevezetik őket a szubkultúrába, amelybe amúgy sokkal nehezebb lenne bekerülniük.

Ma, az internet korában azt gondolnánk, hogy ez a funkció kevésbé fontos, és való igaz, hogy a mai útkereső fiatalok többsége valószínűleg egy netes kereséssel indul el az LMBTQ+ közösség felé. De ez nem mindig szerencsés. Előfordul, hogy csalók karjaiba futnak (ld. https://mmreflexiok.blogspot.com/2021/01/svindlerek-grindren.html), máskor jóakaratú emberektől kapnak rossz tanácsokat, mint egy általam ismert transz lány, akinek egy transz youtuber azt tanácsolta: ugyan, nyomjon csak annyi hormont, amennyit akar, nem kell ezeknek betartani a használati utasítását. (De be kell, és komoly bajod eshet, ha nem teszed.) Persze a netes csoportokban is vannak olyan emberek, akik önjelöltként támogatják az újonnan érkezőket és egyengetik az útjukat. Ugyanakkor a netes LMBTQ+ közösségek nem mindenki számára elérhetők, sok az emberekben a gyanakvás is (tényleg egy jó szándékú meleg sráccal beszélgetnek, vagy Novák Előd kamuprofiljával?). Plusz azt gondolom, személyesen találkozni egy meleg emberrel és látni, hogy nem depressziós, nem elmebeteg és nemcsak anonim módon hajlandó beszélni a szexuális irányultságáról, önmagában egy iszonyatosan fontos pozitív üzenet. Az internet korában is szükség van a Derrickekre és az Antoniókra.

(A Loafers című dokut az idei LIFT-en láthatjátok majd.)

Az álturul álölyv, avagy a szélsőjobboldali nacionalizmus abszurdumai nemcsak viccesek

 https://telex.hu/belfold/2024/10/23/mi-hazank-56-megemlekezes-olyv-turul-solymasz-hegyvidek-xii-kerulet?fbclid=IwY2xjawGGs_pleHRuA2FlbQIxMQABHZdltGbVdsRvaT4S2iIVC6qpgp0hL3J3mOBIjhndO4ZnSRaqtXx2UOOYuw_aem_txLGA2_0Vllo7tL36ZfxYA

(kép: wikiwand)

A fél ország azon röhög, hogy a Mi Hazánk október 23-i megemlékezésén a turult megjelenítő "sólyom" (valójában szalagos álölyv) nem tartotta magát a forgatókönyvhöz. Ami szerintem amúgy szerencse, mert azért amint az óriás turulszobor fölött az ősmagyarok hatalmas totemállata helyett egy kisméretű ragadozómadár köröz, az malőr nélkül is elég röhejes lett volna. Egyébként meg a turul pontos fajáról vitatkoznak a tudósok (ha egyáltalán volt pontos faja, és nem általánosságban a nagyméretű ragadozó madarakat jelenítette meg - a természeti népek nem taxonómia szerint állnak hozzá az élővilághoz), de egész biztosan nem szalagos álölyv volt, az ugyanis Dél-Amerikában honos. Gondolom, Novák Elődék úgy álltak hozzá, hogy ha ez a jószág ölyvnek is ál, akkor jó lesz álturulnak.

Ezen a poénon túllépve azonban volt a ceremóniának egy szerintem sokkal gázosabb eleme, mégpedig az ágyúlövés. Ami nemcsak azért problémás, mert állatos programon eleve nem riogatjuk ilyesmivel négylábú vagy szárnyas barátainkat, kész csoda, hogy szegény álölyv épségben megúszta. De az ágyú ráadásul a kerületi önkormányzatot vette célba, ami akkor is nagyon gáz, ha nem találta el és nem is állt szándékában eltalálni. Novák Előd megint úgy viselkedik, mint az a gyerek, aki folyton rossz fát tesz a tűzre, és nézi, meddig feszítheti a húrt, míg meg nem büntetik. A szivárványzászló-lopkodásait megúszta, már azt se kellett volna, de ez komolyabb ügy. Mert tök más dolog csúnyákat mondani az önkormányzatra, esetleg közterekre festett graffitivel fejezni ki a véleményünket, és más ágyúval célbavenni egy épületet. Különösen 56 évfordulóján.

Persze vágom, hogy Novák Előd az (eredeti) pesti srácok utódjának képzeli magát, egyfajta forradalmárnak, aki fellázad a "liberális diktatúra" ellen. Ha ezt netán olvassa, elmesélném neki, többek között mit nem tettek volna az 56-os forradalmárok:

- nem erősködtek volna, hogy egy rosszul elhelyezett turullal meggyalázzák a fasizmus áldozatainak emlékét

- nem látványos ceremóniákat hajtottak volna érdemi tettek helyett, és

- nem veszélyeztettek volna állatokat (és potenciálisan embereket - akár az ágyúlövés, akár egy összezavarodott ragadozó madár okozhatott volna személyi sérülést) egy szimbolikus aktus kedvéért.

What to do about globalized oligarchs, avagy nem(csak) a pénz mozgatja a világot

 ***SPOILER*** (bár nem tudom, készült-e felvétel az előadásról)

Marlies Glasius a nemzetközi oligarchákat kutatja, ezen belül is kiemelt figyelmet szentel az oroszországiaknak. Ugye az ukrán háború kapcsán számos szankciót hoztak ezek ellen az oligarchák ellen abban a reményben, hogy így rájönnek, nem áll érdekükben folytatni a háborút, erről meggyőzik Putyint és minden rendben lesz. Csakhogy Marlies szerint ezek a szankciók elég sok sebből véreznek. Például elég ritka, hogy egy adott oligarcha ellen minden ország azonos szankciókat vet be, tehát ha valakinek például több országban is van villája, kiválasztja azt, ahol semmiben sem korlátozzák, és odaköltözik. Ha valahová nem engedik be orosz útlevéllel, elővesz egy másikat 2-3 útlevele közül. Az oligarchák vagyonát sehol nem kobozzák el, legföljebb befagyasztják, ami nem mindig minősül érdemi szankciónak, értesültünk például egy olyan esetről, amikor egy oligarcha simán tovább lakhatott a befagyasztott kastélyában. Ha pedig el kell azt hagynia, abban sincs mindig köszönet, hiszen akkor a "befogadó" (bár ez esetben kevésbé befogadó) országnak kell fenntartania az ingatlant vagy yachtot, míg tulajdonosa ismét el nem foglalhatja.

Marlies szerint azonban egy másik fontos oka is van, amiért az oligarchák elleni szankciók maximum szimbolikus gesztusnak jók, de a háborút nem fogják leállítani. Ugyanis ha az oligarchákon múlna, már rég béke lenne Ukrajnában. A gazdaságnak nem tesz jót a háború (kivéve egy-két ágazatot, mint a fegyvergyártás), és számos orosz oligarcha maga is visszafogottan ugyan, de kritizálja Putyint miatta. Putyin azonban nem foglalkozik ezzel. Van neki elég hatalma oligarchák nélkül is, és láthatóan nem foglalkoztatja, hogy anyagilag hasznos-e Oroszországnak a háború. Egy nacionalista vezetés számára nem a pénz a legfontosabb, hanem a hatalom, még akkor is, ha ez anyagi és szellemi elszegényedést von maga után az országban (erre jó példa volt a CEU kiűzetése Magyarországról: https://mmreflexiok.blogspot.com/2019/11/ceu-pushed-from-hungary.html). Nyilván a háború és a gazdasági visszaesés a szegényebb rétegeket sújtja jobban, de egy igazi hataloméhes diktátor akkor sem adja fel nagyratörő terveit, ha esetleg neki magának is hátránya származik belőlük.

Épp ezért vagyok némileg szkeptikus, amikor a Nyitottak Vagyunk és más szervezetek azt hangsúlyozzák: az országnak gazdaságilag is jót tenne, ha megszűnne a politikai homofóbia. Ez ugyanis igaz, viszont az Orbán-kormánynak nem számít. Ők a hatalmat akarják megtartani, és ennek legjobb módja, ha ellenségeket kreálnak, akikkel szemben, állítják, csak ők tudják megvédeni az ország népét. Az LMBT+ emberek túl kézenfekvő ellenség ahhoz, hogy holmi gazdasági haszon érdekében abbahagyják a vegzálásukat.