Biztos, hogy Pedro Calderón de la Barcát még idézőjelben se lehet feministának tekinteni, A zalameai bíró című darabja azonban nagyon tudatosan gondolkozik a nők elleni erőszakról, különösen azt figyelembe véve, hogy a 17. században keletkezett egy 16. századi igaz történet alapján. Amikor a Portugáliába tartó spanyol hadsereg Zalameában éjszakázik, Don Álvaro de Aitade megerőszakolja vendéglátója, Pedro Crespo lányát, abban a biztos tudatban, hogy büntetlenül meg fogja úszni a dolgot. Terve azon bukik el, hogy Pedro Crespót időközben bírónak választják a faluban (ennél tovább nem spoilerezek).
Eddig a történelmi tények, a többi már Calderón emberismerete. Ugyanis úgy alkotta meg Don Álvaro figuráját, mint egy klasszikus szoknyavadászt, aki már a faluba érkezésekor arra utasítja szolgáját: olyan házat keressen neki, ahol szép lány van. Miután meglátta Isabelt, folyamatosan arról beszél, hogy szerelmes belé, és nem tud élni nélküle – de láthatóan ez az állítólagos szerelem arra korlátozódik, hogy elrabolja és szexre kényszeríti az iránta cseppet sem érdeklődő lányt. Ha igazán szerelmes lenne, elfogadná az elutasítást, és sose tenne olyasmit, ami imádottjának árthat. Ámde a szerelem jó alibi, jól meg lehet vele indokolni, miért akar mindenáron megismerkedni Isabellel, akár annak akarata ellenére.
Több bejegyzést írtam már arról, hogy a szerelem fogalma gyakran félreértelmeződik és gázos, akár zaklató gyakorlatoknak szolgál indokul (pl. https://mmreflexiok.blogspot.com/2018/09/csakazertis-szerelem.html,https://mmreflexiok.blogspot.com/2023/12/az-igazabol-szerelem-igazabol-feltarja.html). A közelmúltban egy rendőrségi oldalon, ahol egy párkapcsolati erőszak áldozatául esett fiatal nő képét tették közzé, a pasi kommentelők némelyike bejelentette, hogy ez a nő „élete szerelme”. Pedig ugye semmit nem tudnak róla a külsején kívül. Szóval tegyük helyre a dolgokat: amikor meglátsz egy nőt, maximum szexuális vágyat érzel iránta, de nem szerelmet, hiszen a szerelem érzelmi kötődés, ami akkor alakul ki, ha valamennyire már ismered a másik embert, tudsz valamit a személyiségéről. Egy szerelmes ember nemcsak a másik külsejét látja, hanem teljes emberként közelít felé, és tiszteletben tartja a döntéseit. Nem nyáladzik rá a kommentszekcióban, és főleg nem kényszeríti olyasmire, amit az nem akar. Ne keverd a szezont a fazonnal, ne légy olyan, mint Don Álvaro.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése