The Forgotten Pacific - Tuvalu, a digitális ország

 

Óceánia országai a saját bőrükön érzik a klímaváltozást, így érthető, hogy a környezetvédelmi aktivizmusban is élen járnak. Ez a doku (ami amúgy ingyen megnézhető a Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=cvCMGuIy79A&ab_channel=TheCoconetTV) áttekinti a különböző környezetvédelmi kezdeményezéseket az egyes csendes-óceáni szigetcsoportokon. Ezek között vannak különböző védőintézkedések, mint a nemzetközi lobbizás, környezettudatosító kurzusok diákoknak, mangroveerdők ültetése az erózió megelőzésére vagy éppen a kifehéredett korallok újbóli életre keltése és melegebb vízhez való hozzászoktatása, hogy életben maradjanak az óceán felmelegedése esetén is (ez utóbbi számomra különösen érdekes, mert azt a fajta megőrző helyett reziliencianövelő attitűdöt tükrözi, amiről itt írtam: https://mmreflexiok.blogspot.com/2018/06/attenborough-barkaja-avagy-idomitsunk-e.html). Ugyanakkor vannak, akik tudatosan készülnek a worst case scenarióra - és nem lehet hibáztatni őket, hiszen a párizsi egyezményben meghatározott másfél fokos hőmérséklet-növekedés betartására akkor se lett volna túl sok esély, ha nem Trump nyeri az amerikai választásokat. Tuvalu szigete megállapodást kötött Ausztráliával, amelynek keretében a tuvaluiak apránként átköltözhetnek a szigetkontinensre és ott megélhetést biztosítanak nekik. Tuvalu azonban mást is csinált: digitálisan feltérképezte teljes területét, és erről létrehozta az ország digitális változatát (erről bővebben lehet olvasni ebben a BBC-cikkben, amelyben link formájában illusztrációt is kapunk: https://www.bbc.com/future/article/20241121-tuvalu-the-pacific-islands-creating-a-digital-nation-in-the-metaverse-due-to-climate-change). Ezzel nemcsak azt szeretnék elérni, hogy a tuvalui kultúra elemei megmaradjanak, hanem szeretnék, hogy a digitális rekreációt önálló országként ismerjék el. Egyelőre ezt csak pár állam tette meg (többségük szintén óceáni szigetország, vagyis a személyes érintettség is közrejátszott náluk), és a nemzetközi jog pillanatnyilag nem ad rá lehetőséget, hogy egy földrajzi területtel és állandó lakossággal nem rendelkező hely önálló állam lehessen.

Természetesen nagyon drukkolok, hogy Tuvalu fizikai valójában is megmaradjon, de érdekes lehet belegondolni, mivel járna, ha tényleg eltűnne az óceánban és csak digitális replikája formájában maradna önálló állam. Mit jelentene mindez arra nézve, hogyan gondolkodunk a nemzeti szuverenitásról? Elképzelhető lenne-e például, hogy a példán felbuzdulva a romák is létrehozhatnák saját digitális országukat, amely esetleg hatékonyabban tudná védeni a roma embereket a diszkriminációval és előítéletekkel szemben, vagy ez csak olyan országoknak lenne megengedett, amelyek valaha a fizikai térben is léteztek? Vagy létrejöhetne-e például egy digitális Jugoszlávia, amelyben állampolgárságot kérhetne bárki, aki a szövetség egyetlen utódállamával sem tud azonosulni? Ha lenne egy ilyen kezdeményezés, azt megvétózhatná-e (és megvétózná-e) mondjuk Szerbia vagy Szlovénia? És mi lenne, ha országot hoznának létre olyan közösségek is, amelyek nem a hagyományos értelemben vett nemzetek? A Queer Nation fogalma ugyan az 1980-as évekhez köthető, de azért napjainkban is bőven vannak LMBT+ emberek, akik sokkal erősebben azonosulnak saját közösségükkel, mint azokkal a fizikai országokkal, ahol diszkrimináció vagy akár üldöztetés éri őket. A digitális térben létrehozhatnánk vajon Queerországot? És a mostani homofób országok vajon tiltakoznának az elfogadása ellen, vagy pont örülnének, hogy megszabadulnak LMBT+ állampolgáraiktól? Már ha megszabadulnának, hiszen ahogy Tuvalun is laknak olyanok, akik még katasztrófa esetén se lennének hajlandóak elköltözni, úgy nyilván maradnának bőven LMBT+ emberek, akik a saját országuk állampolgárai akarnak majd maradni akkor is, ha szabadon csatlakozhatnának a Queer Nemzethez, vagy esetleg kettős állampolgárságot szeretnének.

Filozófiai értelemben további kérdés, hogy jó lenne-e, ha lehetőség lenne digitális nemzetek létrehozására? Nem erősítené-e ez fel az emberiség megosztottságát és azt a fajta mi/ők gondolkodást, ami falakat emel az emberek közé és akadályokat gördít a közös cselekvés, köztük pont a klímaaktivizmus útjába? Vagy pont azzal, hogy eltér a hagyományos nemzetkonstrukciótól, felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzetek képzelt közösségek, és potenciálisan lehetővé tenné az olyan közösségek politikai tényezőként való elfogadását is, amelyek nem a megszokott nemzetfogalomban gyökereznek? A közösséghez tartozás alapvető emberi igény, és a már emigrált tuvaluiak valószínűleg örülnek, hogy ha nem is fizikai valójában, de bármikor láthatják szülőföldjüket 5000 km-es repülőút nélkül is. Mint már említettem, megbélyegzett, diszkriminált csoportoknak jelentős támogatást adhat, és nemcsak erkölcsi értelemben, ha van valahol egy ország, amelyet magukénak mondhatnak - bármit gondolunk is Izraelről, az antiszemitizmus elleni harcban betöltött szerepe tagadhatatlan. Ha egy nemzet meglétét nem kötnénk feltétlenül egy földrajzi helyhez, egy csomó háború is elkerülhető volna, amelyeket az ország egykori területeinek visszaszerzésére indítottak - kérdés persze, Ukrajna mit szólna egy olyan digitális Oroszországhoz, amelynek az ő területük is része, és mit szólna egy ilyen konstrukcióhoz mondjuk a nemzetközi jog. Ha a digitális Tuvalut teljes értékű nemzetnek fogadnák el, talán máshogy kezdenénk a nemzetekről gondolkodni, és ez hosszú távon előnyös is lehet.

(Ideteszek még egy képet Tuvaluról egy másik BBC-cikkből, hogy ha netán mégse jönne össze a digitális projekt és elsüllyedne a szigetcsoport, itt meglegyen.)