***SPOILER***
Az Agymenőknek ebben az epizódjában Sheldon meglepetést szerez Amynek: rekonstruál egy olyan vacsorát, amilyet a lány kedvenc sorozatában, A farm, ahol élünkben fogyaszthattak. Még a vajat is maga köpüli hozzá (valószínűleg nem a képen látható vajköpülővel, mert az a kárpátalja.ma oldalról származik, de ugyanígy néz ki). Itt jön a spoiler: mindketten betegek lesznek tőle.
Karácsony környékén megvan a hagyománya, miket szokás enni, és ennek kapcsán a közösségi média tele van hőbörgéssel azzal kapcsolatban, hogy "elrontják" a klasszikus ételeket. Micsoda agyament ötlet már a gesztenyés szaloncukor, a rántott töltött káposzta, a marcipános beigli vagy angoloknál a gluténmentes vegán karácsonyi puding? Van, aki azt mondja, oké, legyen ilyen is, de ne nevezzék hagyományosnak, mert a hagyományos az a zselés/rántatlan/mákos/gluténos-vajas.
Korábban már írtam arról, hogy a "hagyományos" "nemzeti" ételek gyakran nem olyan hagyományosak és/vagy nem olyan nemzetiek, mint gondolnánk (https://mmreflexiok.blogspot.com/2021/01/buso-kapitoliumban-avagy-ne-higgyuk-mar.html) Ezeknek az ételeknek azonban az összetevői is változtak. A szaloncukor például eredetileg fondantból készült, és amikor bejött a zselés változat, valószínűleg ugyanakkora felháborodást váltott ki egyesekben, mint napjainkban a gesztenyés, rumosmeggyes és hasonló ízesítések. Még a hagyományos módon készült ételeknek is más az íze, mint régen, mert maguk az alapanyagok változtak. A nagyüzemi állattartásból származó tejtermékek akkor is tartalmaznak adalékanyagokat, ha nem tartósítószerrel kezelt változatot veszünk. A lovagi éttermekben feltálalt "középkori" marha- és sertéssülteket egészen más marha- és disznófajtákból készítik, mint amelyek húsát a középkori lovagok ették. Míg hagyományosan az édességeket Közép-Európában répacukorral vagy mézzel készítették, manapság majdnem mindenki nádcukrot használ, és sokkal többet, mint régen, amikor ez még luxus volt. Egy ismerősömnek mesélte cukrász haverja, hogy a paleo süteményeket (amelyek ugye nem tartalmaznak hozzáadott cukrot) tele kell nyomni ízfokozókkal, mert a vendégek ízetlennek találják, ha pusztán a gyümölcs eredeti cukortartalma ízesíti - pedig ugye a mai nemesített gyümölcsök sokkal édesebbek, mint eredeti változataik, ezt bárki igazolhatja, aki kóstolt már vadalmát.
A hagyomány egy társadalmi konstrukció, ami arra szolgál, hogy az emberek kapcsolatban érezzék magukat a régebbi korok kultúrájával. Azonban a hagyományok is változnak, adaptálódnak ahhoz a kultúrához, amely körülveszi őket. Másik blogomon már poénkodtam azon, hogy a tenerifei betlehemi jelenetek a tenerifei parasztok, nem pedig az ókori Izrael hétköznapjait veszik alapul (https://macskamedve.blogspot.com/2024/01/anakronisztikus-betlehemek.html), de igazság szerint a katolikus vallás pont azért tudott megmaradni olyan sok helyen, mert adaptálódott a körülötte levő kultúrához. (Az más kérdés, hogy mostanában mintha elfelejtene adaptálódni a változásokhoz, és ennek meg is van az eredménye: https://mmreflexiok.blogspot.com/2024/09/anti-doncamillok-az-egyhazban.html). Természetes, hogy az emberek módosítani kezdenek a hagyományos ételeken is, ha az elérhető alapanyagok vagy az igények változnak. Vannak persze olyan újítások, amelyek más szempontból is elvetik a sulykot (szerintem a rántott töltött káposzta elfogyasztása után Sheldon és Amy visszasírná a hagyományos farmvacsorát), de az, hogy valami "nem elég hagyományos", egész egyszerűen nem valid érv, hiszen a hagyománynak kulcsfontosságú eleme a változás képessége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése