2016. november 23., szerda

Martin Amis: Time’s Arrow

***SPOILER***
A történet narrátora egy másik férfi testében annak az életét éli végig – visszafele irányban, az elfekvőtől az óvodáskorig. Így aztán mindent fordítva lát (pl. a válás megelőzi az esküvőt) és ennek megfelelően is értékel. Amikor a „gazdatestében” élő másik személy orvosként betegeket gyógyít, az a narrátor számára szörnyű aljasság (hiszen az emberek egészségesen mennek be hozzá és betegen jönnek ki), viszont az auschwitzi elgázosításokat úgy értelmezi, hogy új életeket hoznak létre. Mindeközben tudatában van annak, hogy a múlt felé halad, értékítéleteit mégis úgy hozza meg, mintha nem így volna.

A világ tele van olyan emberekkel, akik (ha nem is ilyen konkrét módon) a múlt felé haladnak. Közéjük tartoznak azok, akik aláírásokat gyűjtenek az azonos neműek házassága és családként való elismerése ellen. Ők abba a múltba vágynak vissza, amikor a nukleáris család volt a norma, lehetőleg a kenyérkereső férj-háztartásbeli feleség felállásban. Ez a múlt persze földrajzilag is távoli: az Egyesült Államokban talán volt egy rövid időszak, amikor az emberek többsége ezt a modellt követte (valamikor az 1950-es években), de Magyarországon csak egy szűk felső rétegnek volt elérhető a XX. század első felében (a szocializmusban és az alsóbb néposztályokban ugye a háziasszony feleség nem valósulhatott meg, a korábbi századokban pedig a nemesi és polgári gyerekeket nem szüleik nevelték, hanem dajkaságba adták őket). Persze lehet, hogy egyeseknek sikerül ezt a modellt megvalósítaniuk a saját mostani életükben, széles társadalmi elterjesztése azonban reménytelen. Egyrészt a technológiai fejlődés miatt: a háztartási gépek és szolgáltatások korában nincs szükség rá, hogy egy családtag csak a házimunkával foglalkozzon. A társadalmi fejlődés is erre mutat: miután a nők bekerültek (ráadásul kötelező jelleggel) az oktatásba és a kereső munka világába, többségük nem akar visszavonulni a háztartásba, és ez a társadalomnak sem érdeke, ha már ennyi energiát fektetett a taníttatásukba. Ráadásul az egyre nagyobb földrajzi mobilitás miatt előfordul, hogy a családtagok távolra szakadnak egymástól. Ez nemcsak újfajta egyszülős családokat teremt, de ismételten szükségessé teszi mindkét szülő pénzkereső tevékenységét, elvégre az itthon maradt feleség mégsem maradhat pénz nélkül, amíg a férje x hónap múlva haza nem jön Németországból az építkezésről. Végül ott van az ideológiai fejlődés: mint Anthony Giddens is leírta, a házasság egyre kevésbé egy pusztán gazdasági egység és egyre fontosabb benne a házasfelek érzelmi igényeinek kielégítése,ami viszont törékennyé is teszi, hiszen ha valaki ezt nem kapja meg, ki fog lépni belőle (és mivel ideális esetben mindkét félnek van jövedelme, meg is teheti). Ezen fejlődések eredményeképpen napjainkban már nagyon sokféle család létezik, és ha elfogadjuk a heteró változatokat (távházasság, egyszülős család stb.), nem túl logikus pont az azonos nemű párokat kizárni a család fogalmából.

Az az elképzelés is igen naiv, hogy a család heteronormatív modellje megakadályozza majd az azonos nemű párok gyermekvállalását. Nem azért mondom ezt, mert úgy gondolom, hogy egyetlen fejlődési modell lehetséges és előbb-utóbb mi is elérünk oda, ahol most a hollandok, az angolok meg még nemtomkik tartanak; ez túl leegyszerűsítő megközelítés. Hanem azért, mert ha a technológia kifejlesztette a megtermékenyítés új módjait, azok az azonos nemű párok, akik gyereket szeretnének, igénybe fogják venni azokat, akár legális ez, akár nem. (Spermát nemcsak a doktor néni tud ám befecskendezni, hanem a barátnő is otthon a négy fal között, aztán bizonyítsa rájuk a bíróság, hogy megszegték a törvényt.) A tiltó törvények csak annyit érnek el, hogy az ilyen módon született gyerekeket hátrányok érik, illetve az országnak amúgy hasznos állampolgárok tömegei külföldre költöznek, mert ott elismerik a családformájukat. Akik tehát a család=papa+mama+gyerek elv mellett kampányolnak, azok visszafelé utaznak az időben: összetévesztik az okokat a következményekkel és nem veszik figyelembe a visszafordíthatatlan változásokat. A szivárványcsaládokat hátrányos helyzetbe sodorni vagy láthatatlanná tenni lehet, de megszüntetni nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése