A film egyik jelenetében egy középkorú nő egyedül megy moziba. Egyszer csak a mellette ülő férfi taperolni kezdi. Átül egy másik székbe, de a férfi most mögé ül. Végül kénytelen a film vége előtt elhagyni a mozit, ám a férfi követi az utcán is. A nő ekkor megfordul és szól a férfinak, hogy hagyja békén. „Kérem, hadd sétáljak önnel! Ön gyönyörű!”-feleli a férfi, majd megragadja a nőt, a falhoz szorítja és szenvedélyesen lesmárolja.
A „sétálás” meglehetősen újfajta értelmezésén kívül az gondolkoztatott el ebben a – filmművészetben és az életben sem túl ritka – jelenetben, hogy fordított felállásban mennyire ritkán tapasztaljuk. Vannak nők, akik kezdeményeznek férfiaknál, de jellemző módon nem fizikai szinten és nem a férfi tiltakozását követően. A férfiak viszont úgy szocializálódnak, hogy a nők testét jogos tulajdonuknak tekintik. A zsúfolt villamoson magától értetődően simogatni kezdik a melléjük préselődött tinilány combját, főnökként „kedvesen” megpaskolják a titkárnőjük fenekét, vagy annak ellenére lesmárolják barátnőjüket a buszon vagy a baráti társaságban, hogy az korábban kifejezte az ellenérzését ezzel kapcsolatban. A férfi szexuális vágy kontrollálhatatlanságáról szóló mítoszok pedig felmentik őket, néha még akkor is, ha súlyos lelki és/vagy fizikai sérüléseket okoztak áldozatuknak.
Nemrég tették közzé az Eurobarométer kutatás azon eredményét, hogy az uniós polgárok 27%-a és a magyarok 47%-a bizonyos körülmények között elfogadhatónak tartja a beleegyezés nélküli szexuális kapcsolatot. Jellemző módon a facebookos hozzászólók többsége rögtön az Eurobarométer módszereit kezdte bírálni (amit nem szoktak megtenni a felmérés más eredményeivel, például a demokráciával való elégedettség mutatóival kapcsolatban). A jelek szerint nagyon nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy a társadalomban keringő mítoszok egy része – például hogy a női „nem” valójában igent jelent – egy olyan kultúrát erősít meg, amely elfogadhatónak tartja a nők elleni szexuális erőszak különböző formáit. Ugyanerre játszik rá az a megközelítés, amely szerint romantikus dolog egy vadidegen nőt „a szépsége miatt” erőszakkal megcsókolni a nyílt utcán (a film amúgy nem foglal állást ebben a kérdésben, de nem is problematizálja, ami lehetőséget nyújt a romantizáló értelmezésre).
Szögezzük le tehát: egy nő teste fölött csak saját maga gyakorolhat uralmat, nem a férje, az edzője vagy egy csávó a moziban. Ha egy pasi szexuálisan vonzódik egy nőhöz, kifejezheti kulturáltan is, és lesz szíves elfogadni a nemleges választ. Ha romantikusan vonzódik hozzá, ugyanez érvényes. Ha egyszerűen a szépsége bűvöli el, akkor pláne nincs alapja hozzányúlni (és ne is próbálja a szemével levetkőztetni). És lehetőleg tisztázza magában is, hogy a három közül melyik érvényes. A partner fogadja el a nő döntését, ha az nem akar védekezés nélkül (vagy orálisan, vagy sehogy) szeretkezni, nem akar erotikus játékba bocsátkozni a négyeshatoson, vagy nem akar olyan ruhát felvenni, amiben a pasinak talán vonzó, viszont ő maga kényelmetlenül érzi magát. Ezeknek a szabályoknak a betartásával a férfiak is tehetnek a nők elleni szexuális erőszak ellen. Nemcsak most, a 16 akciónap keretében, hanem mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése