2016. szeptember 2., péntek

Rebecca Reilly-Cooper: A társadalmi nem nem egy spektrum - de biztos ez?

http://reflektor.hu/velemeny/rebecca-reilly-cooper-a-tarsadalmi-nem-nem-egy-spektrum

Többen panaszkodtak, hogy nem értik a cikket, ezért röviden összefoglalom. Adva vannak a bináris társadalmi nemi szerepek, férfi és nő. Igazából senki sem passzol 100%-osan bele a számára előírt szerepbe, ezért valójában mindenki nem-bináris. Azok viszont, akik nem-binárisnak vallják magukat, ártanak a feminizmus ügyének, mert azt sugallják, hogy mindenki más bináris, és ezzel bebetonozzák a nemi kategóriákat.

Ha most valaki végképp összezavarodott, hogy a szerző szerint a gender most bináris vagy sem, az azért van, mert Rebecca nem tesz különbséget a kívülről ránk erőszakolt nemi szerepek és a belülről jövő nemi identitás között. Nem-binárisnak lenni mostani társadalmunkban nyilván csak az utóbbiban lehet. A kívülről ránk erőszakolt nemekből valóban kettő van, és a feminizmusnak pont az a célja, hogy ezt lerombolja. Hogy ez hogyan fog megtörténni, arra Rebecca nem ad ötleteket. Én a magam részéről kevéssé tartom elképzelhetőnek, hogy egy nap varázsütésre (vagy egy feminista forradalom hatására) egyik pillanatról a másikra eltűnnek a nemek. Úgy gondolom, ez inkább egy folyamat lesz, és ebben a folyamatban a tudatosságnak nagyon fontos a szerepe. Amíg valaki nem tudja elképzelni sem, hogy lehet élni a férfi/nő kategóriákon kívül, nem fog erőfeszítéseket tenni azok lebontására. Ha viszont megismer valakit, aki legalább identitásában, de esetleg mindennapi gyakorlatában is túllépett ezeken, elképzelhető, hogy elkezd gondolkodni a saját nemi identitásán. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom: amikor a queer megközelítésről beszélek embereknek (persze kevésbé érthetetlenül, mint Judith Butler, de ez mondjuk nem nehéz), gyakran életükben először belegondolnak a nemeken és szexuális orientációkon való túllépés lehetőségébe, és voltak, akik több ilyen beszélgetés után közölték velem, hogy most már ők is queernek vallják magukat. Ilyen értelemben a genderqueerek nem a kerékkötői, hanem pont a katalizátorai lehetnek annak a folyamatnak, ami Rebecca számára is kívánatos cél.

Rebecca valamiért úgy gondolja, a genderqueereknek muszáj valamivel szemben meghatározni magukat, és ezért azt szeretnék, ha mindenki más bináris lenne. Nem tudom, kitől hallotta ezt az elképzelést, de biztos nem genderqueer volt az illető. Nem-binárisnak lenni magányos dolog, Magyarországon különösen, de a nyugati társadalmakban általában is. Én személy szerint nagyon örülök, ha hozzám hasonló emberrel találkozom (és akkor azok a nem-binárisok, akik nálam elszigeteltebben élnek, még jobban örülhetnek). Igenis nagyon szívesen élnék egy olyan világban, ahol senki sem sorolja magát nemekbe és a „nem-bináris” szó elveszti a jelentését, ahogyan a „szabad ember/rabszolga” (illetve a valamennyire köztes állapotnak tekinthető „felszabadított rabszolga”) kategóriákkal sem határozzuk meg magunkat az újkori rabszolgaság megszűnése óta, akármennyire fontosak is voltak mondjuk Latin-Amerikában a XIX. század első felében. Nem valami ellenében vagyunk queerek vagy genderqueerek, hanem valamin (egy korlátozó rendszeren) kívül, és – legalábbis az aktivisták közülünk – szeretnénk másoknak is segíteni kilépni ebből a rendszerből.

Persze értem én, hogy a radikális feminizmusnak szüksége van egy új ellenségre. A hetvenes évek elején minden olyan egyszerű volt: a nők a jók, a férfiak a rosszak. Viszont hamar kiviláglott, hogy sok nő nagyon is ellene van a feminizmusnak, míg viszont a feminista férfiak sorai egyre szaporodnak (na jó, itt nem annyira, de Izlandon például hegyi folyókat lehet velük rekeszteni). Kellettek tehát új csoportok, akiket csoportszinten lehet támadni. A transzszexuálisok az egyik ilyen (erről ld. A dán lány c. bejegyzésemet), de a genderqueerek még alkalmasabbak. Egyrészt kevesen vagyunk és szervezettség tekintetében sem állunk túl jól, tehát könnyebb ellenünk akciózni. Ráadásul az átlagembernek nagyon kevés ismerete van a genderqueerekről, vagyis könnyebben elhiszi a rólunk terjesztett elferdített információt is (pl. amit az előző bekezdésben kifejtettem). Extra bónuszként pedig a radikális feministák szövetségeseket nyerhetnek, hiszen a konzervatívoknak sincs ínyére, ha valaki nem hajlandó a hagyományos nemekbe besorolni magát. Mindkét oldal számára mi vagyunk az ideális bűnbak.

Lesz még ellenünk népszavazás, meglátjátok.

1 megjegyzés:

  1. Azzal egyetértek, hogy szerintem is (ideiglenesen) szükség van identitásalapú megközelítésekre a binaritás megkérdőjelezésére... És azt is gondolom, hogy a radikális feminizmus "töröljük el a gendert" gondolata valóban kérdéses (aktuál)politikai szinten, hogy valósítható meg. A szexuális orientációt is jó lenne spektrumként kezelni, és nem lenne szükség olyan (egyébként új kategóriára) mint melegség (stb.), de ez nyilván most nehezen valósítható meg egycsapásra, és a meleg, leszbikus stb. identitás fontos katalizátora volt a heteroszexizmus leépítésének.
    Viszont szerintem nem látod át az érvrendszerét a szerzőnek. Egyrészt nem gondolom, hogy bűnbakképzésről lenne szó (a cikk sokkal racionálisabb és higgadtabb is ennél). Másrészt az alapvető különbség a te szemléleted és a szerzőé között, hogy ő alapvetően a rendszerben és struktúrákban gondolkodik, amitől (szerinte) nincs teljesen független egyéni választás (a radikális feminizmus nem a mainstream liberális megközelítést követi ebben!). S ezért pl. úgy értelmezed, mintha a nem-binárisoknak tulajdonítana valami saját célt. Nem erről van szó. Azt mondja, hogy a céltól, jószándéktól függetlenül a nem-bináris politika (és nem az emberk önmagában) pont az ellenkező célt szolgálja. Nem arról van szó, hogy a nem-binárisok valaki ellenében határozzák meg magukat, hanem, hogy már magával ezzel az önmeghatározással megtörténik a felosztás: binárisokra és nem-binárisokra (és ez szerinte politikailag problémás! - és ebben szerintem van valami, azzal együtt is, amit fentebb írtam az egyetértésemről, ez egy komolyan veendő felvetés sztem!). És ennek a világlátásbeli különbségnek köszönhető, hogy te arról írsz: a szerző nem tesz különbsége a kívülről ránk erőszakolt és a belülről érzett nemi szerepek között. Hát mert szerinte ez utóbbi tkp. nincs... Ha a genderre mint struktúrára tekintünk (rendszerszemlélet) és nem voluntarisztikusan, szabadon választható valóságra (liberális szemlélet), akkor nemigen tudunk egy a struktúrától független gendert (amit csak úgy választhatunk) elképzelni... Ez pedig itt sokkal inkább egy izgalmas vita két nézőpont között, mintsemhogy az legyen belőle, ami most lett itt a vitákban, hogy sárdobálás lesz: a radfem-ek transzfóbok, meg bűnbakot keresnek, stb. Ez kár szerintem. Ennél ez a lehetséges vita többet érne...

    VálaszTörlés