Wahorn András pedofíliamentegetése, avagy ne keverjük a szezont a fazonnal

 Nem, azért sem fogom magát a tévéműsort linkelni. Helyette a telexes cikket, ami szintén érdemel egy trigger warningot, úgyhogy azok kedvéért, akik nem akarják kitenni magukat ennek, egy nagyon eufemizált összefoglalót is mellékelek. Vagyis: egy beszélgetős műsorban összerakták az erőszakellenes aktivista Mérő Verát, a (szerintem) szintén feminizmus felé hajló Csákányi Esztert és a rasszizmusára büszke Wahorn Andrást. Ebből már lehet sejteni, hogy egyfajta szenzációhajhász céljuk volt, de mindegy, a két nő vagány volt és bevállalta. Mindketten megosztottak gyerekkorukból olyan történetet, amikor egy férfi szexuálisan zaklatta őket, és Eszter (akivel ez nyolcévesen történt meg) beszámolt arról, hogy ez ellentmondásos érzéseket keltett benne. Erre seggfej beszélgetőtársuk közölte: hát akkor ezt nem lehet egyértelműen erőszaknak tekinteni, ha a gyerek is élvezte, meg különben is "akkoriban" még egészen máshogy álltak a dolgokhoz az emberek. Idáig az összefoglaló, trigger warning mellett részletesebb beszámoló olvasható itt: https://telex.hu/belfold/2021/11/06/wahorn-andras-szexualis-eroszak-pedofilia-relativizalas

Wahorn András két dologban keverte a szezont a fazonnal. Az első az az állítása, hogy Csákányi Eszter gyerekkorában még egészen máshogy álltak a kérdéshez. Most függetlenül attól, hogy az udvariasság szabályai szerint nem illik egy nőt, még ilyen áttételesen se, leöregezni, ez tényszerűen nem igaz. A gyerekbántalmazás néhány más formájához, pl. a testi fenyítéshez, tényleg másképp álltak a régebbi korokban, a gyerekekkel folytatott bárminemű szexuális tevékenység azonban a 20. században is szigorúan tiltva volt. Sőt, még szigorúbban, mint ma: a 60-as és talán még a 70-es években is a mai 14 helyett 18 év volt a beleegyezési korhatár, vagyis nemcsak a nyolc, hanem a 17 éveshez szexuálisan közeledő felnőtt is bűncselekményt követett el. 

A másik az a valószínűleg nemcsak rá jellemző tévhit, hogy a szexuális erőszakkal az a baj, hogy az áldozat nem élvezi. Pedig ez két külön dolog. Beleegyezéses szexnél is előfordulhat, hogy valaki nem élvezi; tegye fel a kezét, akinek még sosem volt ügyetlen vagy türelmetlen szeretője, vagy nem fordult elő vele, hogy valamilyen egyéb okból (pl. fáradtság) egy jól induló együttlét során nem jutott el a csúcsra. És, ahogy Mérő Vera az adásban is kifejtette, előfordulhat, hogy az erőszak áldozata átél valamilyen testi élvezetet. Nem ezzel van a probléma, hanem azzal, hogy ezt az együttlétet ő nem akarta. Egy másik ember élt vissza a kettőjük között fennálló hatalmi különbséggel, ami abból eredt, hogy a másik ember felnőtt volt, ő pedig még csak gyerek. És ezért a felnőtt úgy gondolta, hogy egy gyerekkel bármit megtehet. Ez az a gondolkodásmód, amit nagyon meg kéne szüntetni. Mert a gyereknek éppúgy joga van a saját testéhez, mint bárki másnak, és attól, hogy ő esetleg nem is fogja fel egy szexuális jellegű érintés jelentését, ez még éppúgy az intim szférájának a megsértése. Számos szakember elmondhatja, hogy az ilyenfajta gyerekkori szexuális abúzus később milyen problémákhoz vezethet (pl. nem alakul ki benne saját határainak védelme és így később is könnyű prédájává válik az erőszaktevőknek). De ha szerencsés módon mégsem így történik, attól tény marad, hogy egy felnőttnek nincs joga egy gyerek testét szexuálisan használni. Mert a gyerek éppolyan szuverén emberi lény, mint mi, akinek ugyanúgy tiszteletben kell tartani a határait. Ennyike.

(Illusztrációnak Csákányi Esztert teszem ide, egyrészt mert Wahornnál esztétikusabb látvány - ez mondjuk nem nehéz - másrészt meg mert respekt, hogy ezt a történetet megosztotta, és jelzésként, hogy mellette állunk. A kép forrása: wikipédia.)

Ame Panzh: Roma reprezentáció a popkultúrában, avagy a roma srácról, aki simogatta a haját

blob:https://www.facebook.com/16899526-8a43-49ed-b483-d756ae31e29b


Ez a műsor annyira jó volt, hogy még a kötözködők nagy része se talált benne kivetnivalót. Ilyenkor jön az, hogy valami olyanba kötünk bele, ami nem a tartalomhoz kapcsolódik. Az egyik kommentelő a műsor egyetlen férfi tagjának azt írta: őt zavarta, hogy Joci (a szereplő) „a haját simogatta” és gesztikulált, mert ő (a kommentelő) nem akarja, hogy a roma közösséget genderfluidnak lássák. És pont egy reprezentációról szóló műsorban.

Mi ezzel a kommenttel a probléma?
1. Nyilván irreális elvárás, hogy egy kisebbség egy képviselője annak a kisebbségnek minden csoportjára példa legyen. Joci ha megfeszül se tudott volna egyszerre fiatal roma értelmiségi és 80 éves cigányprímás lenni, és ezt nem is várja el tőle senki (remélem), sőt azt se, hogy inkább az utóbbi legyen, mert az tűnik jellemzőbbnek. Tehát Joci egyszerre csak egyfajta roma férfi tud lenni, és ő most pont ilyen fajta volt.
2. Eleve a kisebbségi helyzetből fakad, hogy egyáltalán felmerül az az elvárás, hogy valaki a személyes stílusával és megjelenésével reprezentálja a közösséget. Nekem soha senki nem szólt be azért, hogy nem vagyok elég reprezentatív gádzsó. Eleve a „reprezentatív gádzsó” mint fogalom nem létezik: mindenki magától értetődőnek veszi, hogy a gádzsók sokfélék, és senkitől sem várja el, hogy egy személyben képviselje az egész közösséget. Sőt, a gádzsók – kivéve a szélsőjobbosokat, akik csoportként érzik magukat fenyegetve a romáktól – nem is gondolnak magukra közösségként, ami szintén a többség privilégiuma (tele van a net felháborodott kommentekkel, hogy „én nem vagyok cisznemű/alloszexuális/stb.”, mert a többség tagjai már azt is felháborítónak tartják, hogy megnevezik a csoportjukat és nem szimplán a normának tartják).
3. A romák között igenis vannak genderfluidok és egyéb LMBT+ emberek. Ez tény. És egyáltalán nem baj, hogy a gádzsók ilyet is látnak. Nem állítom, hogy reprezentatív minta lennék, de elárulom: az általam ismert gádzsók többsége látott már életében roma férfit, tehát egy darab kevésbé macsó roma srác láttán nem fogja azt gondolni, hogy mindegyik ilyen. Főleg, mert (nemcsak a popkultúrában) inkább a ciszheteró roma férfiak láthatók, mint a többi.
4. Végül az is elég látványos, hogy a kommentelő a társadalmi nemi normákon lovagol, nem pedig azon, hogy mondjuk Joci milyen ételeket szeret vagy milyen zenét hallgat. Valószínűleg kevésbé akadna ki azon, ha kiderül, hogy egy roma srácnak mondjuk egy gádzsó énekes a kedvence. Már korábban írtam róla: úgy tűnik, hogy a magyar társadalomban az előítéletek egészen speciális csoportját fémjelzik azok, amelyek a nemi szerepekhez és a szexualitáshoz kapcsolódnak (https://mmreflexiok.blogspot.com/2019/08/nohate-kampany-coca-cola-tetovaltak-es.html), és ezek jóval erősebbek a többinél. És ilyenkor milyen jól elő lehet venni a reprezentáció-kártyát, és ettől máris elfogadhatóbbnak hangzik az, ami mélyen legbelül heteroszexizmus és cisznormativitás. Szóval egyfelől persze fontos a reprezentáció (erről szólt a beszélgetés is), másfelől viszont, ha már szeretnénk a többségi társadalommal szembemenni azon a téren, hogy milyennek látják és láttatják a romákat, simán szembemehetünk a nemekre és szexualitásokra vonatkozó előítéleteikkel is.