Asli Zengin: Gendering Extralegality - a transz láthatóság csapdája

Törökországban, ahol Asli a kutatását végezte, a transzok nagyon is láthatóak, de ez még nem oldja meg a problémáikat. Ugyanis pont a fokozott láthatóság (Asli szavával hipervizibilitás) miatt a rendőrök is könnyebben kiszúrják őket és packáznak velük, ahol tudnak; mindig találnak valami kifacsart érvelést, hogy adott transz nő mivel sértette meg a törvényt. A transzok egy része odáig jutott, hogy már az utcára is alig mer kimenni.

Az, hogy a láthatóság elfogadáshoz vezet, az LMBT+ mozgalmak klasszikus tézise, amit általában Gordon Allport kontaktus-hipotézisére szokás visszavezetni. Csakhogy Allport egyáltalán nem azt mondta, hogy a kisebbség láthatósága csökkenteni fogja a vele szembeni előítéleteket. Egy konkrét helyzetet vázolt fel, ami a kisebbségi csoport elfogadását elősegíti: ha a többség és a kisebbség tagjai egyenrangú helyzetben közös tevékenységet végeznek, lehetőleg azonos célért. Tehát egy munkahelyi teamben való együttműködés, egy tanulócsoport vagy egy élőkönyvtár- jellegű szituáció valóban csökkentheti az előítéleteket. Az viszont nem feltétlenül, ha egy celeb coming outol transzként (előítéletes rajongója őt esetleg kivételként elfogadja, de a transzokat általában nem fogja), vagy ha - mint a Transvanilla legújabb kampányában - termékekre ráírják, hogy egy transz ember készítette őket. 

Az már eleve érdekes kérdés, hogy egy magyar kampányban miért angol szöveg szerepel a címkén - ez inkább elidegenítőül hat, és megerősíthet embereket abban a meggyőződésükben, hogy az LMBT+ téma afféle "nyugati hóbort". De ha ettől elvonatkoztatunk is: mi a célja ennek a kampánynak? Mert azt gondolom, a legtöbb ember számára nem meglepetés, hogy Magyarországon is élnek és dolgoznak transz emberek, a legkülönfélébb szakmákban. (A Melegség és Megismerés program indulásakor, 2000-ben volt egy ilyen kérdésünk a diákokhoz, hogy milyen szakmában dolgoznak szerintük meleg, leszbikus és transz emberek. Kb. a 3. óra után felhagytunk ezzel a kérdéssel, mert már akkor tudta minden 14 éves, hogy mindenfajta foglalkozásban jelen vannak az LMBT+ emberek.) Ha pedig a kontaktus-hipotézisből indulunk ki, ez a fajta kampány nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek esetén ténylegesen csökkenhet az előítélet. A képen látható sört csapolt Boldizsárról mindössze annyit tudunk meg, hogy "mindennap bebizonyítja, transznemű pultosként ő is ugyanolyan hasznos és teljes értékű tagja társadalmunknak, mint bárki más." Ez még annál is kevesebb, mint amit a kézműves termékeken egyénítés céljából közölni szoktak, hogy a vásárló közelebb érezze magához a termelőt ("Gipsz Jakabné vagyok, harminc éve méhészkedem a Kisalföldön"). Boldizsár a transzneműségére redukálódik, semmi olyat nem tudunk meg róla, amitől emberivé válna számunkra. Az viszont nem kizárt, hogy a kocsma azon látogatói, akik eddig nem tudtak Boldizsár transzneműségéről, most megtudják (ez azért elég ritka név, ha tényleg így hívják). Vagyis a kampány azt valóban elérte, hogy Boldizsárt és a többi szereplőt potenciálisan veszélybe sodorja.

A transz (és LMB+) láthatóság kétélű fegyver. Egyfelől fontos, hogy legyenek olyan transz emberek, akik nyilvánosságra hozzák a történetüket és így segítenek a cisz embereknek megérteni, milyen nehézségeken mennek keresztül. A személyes coming outok és az élőkönyvtárak sokat segíthetnek abban, hogy őszinte beszélgetéssel eloszlassák a tévhiteket. De ha minden empátiakeltő stratégia nélkül, pusztán felhívjuk a figyelmet a transz emberek létezésére, kockáztatjuk, hogy a transzfóbok célpontjaivá váljanak - legyenek azok a neonácik, a rendőrség vagy éppen az állam. Magyarországon olyan gyűlöletkampány folyik a transz emberek ellen, hogy ezzel szemben rámutatni arra, hogy a sörödet felszolgáló ember potenciálisan transz, messze nem elegendő.