***SPOILER***
(kép: greendex.hu)
Naná, hogy spoilerezek - ha ezzel csak egy olyan emberhez eljut Sir David üzenete, aki amúgy a filmet nem látta és a könyvet sem olvasta, már elértem valamit. (Akik meg Sir David rajongói, azok úgyis megnézik.) Szóval Sir David csodálatra méltó optimizmussal azt állítja, hogy az ember természetrombolása visszafordítható. A megoldások pedig halál egyszerűek: megújuló energiaforrások használata, védett zónák kialakítása az óceánokban, a húsfogyasztás csökkentése, az erdőirtások beszüntetése és a túlnépesedés megakadályozása - nem, nem a kínai módszerrel, hanem azzal, hogy növeljük az életszínvonalat mindenhol, különös tekintettel az egészségügyre és az oktatásra, ezen belül a lányok oktatására. (Bocs, ha kihagytam valamit.) Ezek annyira nem is radikális megoldások, mármint nem követelnek a meglevő életszínvonalunkról való olyan szintű lemondást, mint Greta Thunberg módjára vitorlással szelni át az Atlanti-óceánt.
Csakhogy ezeket a célokat csak úgy lehetne megvalósítani, ha a világ összes országa együttműködik bennük. Hiába vállalja x darab ország, hogy a védettnek nyilvánított nemzetközi vizeken nem halászik, elég, ha 2-3 másik nem tartja be a megállapodást, ugyanott vagyunk. És ez még az a cél, aminek a megvalósítása a leginkább realisztikusnak tűnik a világ jelenlegi állapotát nézve. Mert amit most látok, az az, hogy van az országoknak egy törpe kisebbsége, amely magáévá teszi a Sir David által felsorolt célokat (ebben a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nyugatinak mondott országok szerepelnek, sőt Sir David bizonyára célzatosan hozza fel példának Palaut és Costa Ricát) - és van egy csomó másik ország, akik "nem leszünk gyarmat" felkiáltással csakazértse csinálja azt, mint a Nyugat, mert veszélyeztetve érzi saját "nemzeti kultúráját" - nem látják a fától az erdőt, vagy nem hajlandók elfogadni, hogy az emberiség túlélése érdekében bármiről is le kellene mondaniuk. (Ilyesmi persze egyéni szinten is előfordul a sarki kisboltba is autóval közlekedő újgazdagtól a húst hússal evő ínyencig, csak egy állam szintjén még kevésbé tartom megbocsáthatónak, ha nem közösségi alapon gondolkodik.) Így aztán hiába támaszkodik Ausztria vagy Izland csaknem teljes egészében megújuló energiaforrásokra, hiába elektromos a teljes bécsi tömegközlekedés, ha Amerikában az olajlobbi sikeres nyomulásának köszönhetően továbbra is benzin alapú autókkal furikáznak és a tömegközlekedésnek még a gondolatára is kirázza őket a hideg (tisztelet a kivételnek). Hiába próbálják sok országban zöldebbé tenni a tájat és a városokat is, ha Bolsonaro (és kisebb tételben más országokban élő cimborái) mohón irtják az erdőket az anyagi haszon reményében. Hiába kapható a vegán ételek egyre szélesebb választéka a bécsi üzletekben, ha Magyarországon a mesterségesen (pl. közmunka által) nyomorban tartott tömegek csak a hatósági áras csirkefarhátat tudják megvenni, Kínában pedig még külön propagálják is a sertéshús fogyasztását (sokadszorra ajánlom a témában a Soyalism c. filmet (https://mmreflexiok.blogspot.com/2022/01/soyalism.html, itt a link is megvan hozzá). Hiába próbálkoznak egyes országok korlátozni a születések számát, ha a nacionalista populizmus "fogy a magyar/lengyel/orosz (! - igen, ilyen is van) felkiáltással a gyerekvállalásra buzdít. Hiába látja jól nagyon sok fejlődő ország, hogy az oktatásba kellene beruháznia (itt most Trinidad a példám: https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/01/paula-isabel-allende-venezuelaban.html), ha a populista (fél)diktatúrák pont hogy leépítik az oktatást, nehogy az emberek elég okosak legyenek és átlássanak a hazugságaikon. Végül hiába ismerte fel nagyon sok ország, hogy a nők egyenjogúsága sok szempontból, így a túlnépesedés visszafogása érdekében is hasznos, ha más országokban a férfihatalom túlságosan is retteg pozíciója elvesztésétől, ezért igyekszik a nőket jogfosztottságban tartani és az otthon falai közé száműzni.
A fent leírt rossz példák nemcsak azért problémásak, mert egyes emberek életminőségét közvetlenül veszélyeztetik (a tálibok által terrorizált nőkét, az oktatás híján munkát sem találó szegényekét, a betontengerben fuldokló városi lakosokét és még sorolhatnám), hanem mert megnehezítik azt az összefogást, amire szükség lenne, hogy megmentsük a bolygót. (Mármint az emberiséget, helyesbít Sir David; a természet valószínűleg regenerálódik majd az ökokatasztrófa után, csak mi emberek ezt már nem fogjuk látni.) Sajnos azonban a pénzéhség, a nacionalizmus, a populizmus és a hímsovinizmus él és virul, és sok helyen egyáltalán nem látszik csökkenni - így viszont, akármilyen kevésre van is szükség a pusztulás visszafordításához, nem sok esélyt látok rá, hogy sikerülni fog. Sir David optimista, én nem vagyok az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése