Tara Westover: Educated

 ***SPOILER***

A Westover családban a családon belüli erőszak legdurvább formáit láthatjuk: a húgát fizikailag (és nem minden szexuális töltet nélkül) fizikailag bántalmazó bátytól a gyermekei életét nemtörődömségből veszélybe sodró apán át a párkapcsolati erőszakig. Az, hogy ráadásul vallási fanatikus mormonokról van szó, még jobban megnehezíti az áldozatok helyzetét: egyrészt nem tudnak segítséget kérni, hiszen alig van kapcsolatuk a külvilággal, másrészt a bántalmazók tetteik egy részét a keresztény moralitásra hivatkozva indokolják (miszerint pl. kurvának minősül az a lány, aki nem koszosan, olajfoltos ruhában megy randevúra). Amikor pedig a családból szerencsésen kiszabadult Tara szembesíti szüleit azzal, miket tett vele a bátyja, nem számíthat a többi testvérére; hiába voltak tanúi vagy akár elszenvedői Shawn erőszakos cselekedeteinek, nem fognak szembeszállni azzal, aki "közülük való", hiszen nekik sincs senkijük a családon kívül, anyagilag és érzelmileg is a szüleiktől függenek. A szülőknek nem esik nehezükre meggyőzni őket, hogy Tarát megszállta az ördög, azért mond ilyesmiket.

A szerző maga is leszögezi az előszóban, hogy ez a könyv nem a mormon vallásról szól, nehogy valaki arra a következtetésre jusson, hogy minden mormon bántalmazó. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ebben a vallási közegben könnyebb megindokolni és megúszni a bántalmazást. Ráadásul az üldözöttség érzése, ami a mormon egyházra rányomta a bélyegét, valószínűleg ráerősített Tara apjának paranoiájára, ha nem éppenséggel az volt az oka. Tara családja olyan szinten fanatikus, hogy más mormonokkal is alig tartják a kapcsolatot, hiszen pokolra való hitetlennek tekintenek mindenkit, aki iskolába járatja a gyerekét vagy nő létére rövid ujjú ruhát visel. Egy saját kis világban élnek, a maga saját törvényeivel, így az erőszak nemcsak megkerülhetetlen, de magától értetődő is - természetesnek veszik, mert soha nem láttak más mintát. A mormon vallás ráadásul patriarchális vallás, ahol Isten emberek fölötti hatalmának mintájára a családapa korlátlan hatalommal bír a gyerekei fölött.

Könnyű ezt a könyvet felháborodáspornóként olvasni, és szörnyülködni, hogy mik vannak a Sziklás-hegység eldugott völgyeiben. Pedig a könyvben megfigyelhető jelenségek, ha nem is egyszerre és pont ilyen formában, nálunk is jelen vannak. Arról már többen írtak, hogy az autoriter rendszerben (legyen az család vagy állam) nagyobb eséllyel jelenik meg az erőszak (pl. https://millenna.hu/dontlookaway/how-is-child-abuse-connected-to-authoritarian-institutions-by-drogriporter/1661/). Az, hogy az elkövető az Isten által ráruházott hatalomra hivatkozik, szintén nem ismeretlen egyházi körökben, amint Perintfalvi Rita kutatásai rámutatnak. Az, hogy védeni kell "a mieinket", gyakori oka, hogy miért nem tesznek feljelentést a családon belüli erőszak áldozatai (és ennek akár tragikus következményei is lehetnek: https://mmreflexiok.blogspot.com/2020/05/lopici-gaspar-halala-avagy-hogyan-ne.html). És az, hogy az elszigetelt áldozat nem lát másfajta mintát és természetesnek veszi a durva bánásmódot, nemcsak elszigetelt családok, hanem elszigetelt országok esetén is érvényes. Magyarországon sokakhoz talán el se jutnak az olyan gondolatok, hogy a családban a nőket, a gyerekeket, az időseket vagy a fogyatékossággal élőket lehet egyenrangú félként, tisztelettel kezelni. Ebben a témában a társadalmi párbeszéd elég újkeletű és erősen korlátozott. Ahogyan Tarában csak azután tudatosul, hogy családja méltatlanul bánt vele, hogy kiszakadt onnan és kollégiumba költözött, ismerek olyan nőket, akik csak külföldre költözésük után tudták maguknak is elismerni és feldolgozni az őket Magyarországon korábban ért bántalmazást. A Westover család extrém példa ugyan, de jól példázza azokat a közegeket, amelyek kedveznek a családon belüli erőszaknak.