Nem írok spoiler warningot, mert mára már viszonylag ismert tény: a Húsvét-sziget lakói ökocídium áldozatai lettek. Vagyis elpusztították természetes környezetüket, így nem maradt ennivalójuk, és az éhínség és annak következtében fellépő háborúk szinte teljesen eltörölték őket a Föld színéről. Szomorú iskolapéldái lettek annak, mi történik, ha nem fenntartható módon használjuk a természeti erőforrásokat.
Daniel Quinn Izmael című könyvében két csoportra osztja az emberi kultúrákat: elvevőkre és meghagyókra. A meghagyók azok a hagyományos kultúrák, amelyek tiszteletben tartják a természetet és fenntartható módon gazdálkodnak. Ez szép elmélet, csak sajnos közelebb áll a „nemes vadember” Quinn által is kritizált ideáljához, mint a valósághoz. A hagyományos kultúrák nagyon is komoly környezetpusztítást visznek véghez: Izlandon a hajóépítés, a Húsvét-szigeten az égetéses-irtásos földművelés irtotta ki a teljes erdőállományt, Aateroa/Új-Zélandon pedig a zsákmányoló maori törzsek pusztították ki a moákat. A szárazföldeken is zajlik a természeti erőforrások ugyanilyen szintű kizsákmányolása, csak nagyobb területen ez kevésbé jár látványos következményekkel. Azok a népek, akik fenntartható módon gazdálkodnak, gyakran kényszerből teszik ezt. Az amerikai síksági indiánok igen kevés bölényt öltek meg, mielőtt az európaiak behurcolták volna a lovakat; utána azonban sokkal hatékonyabban tudtak vadászni, és rendesen hozzájárultak a faj megfogyatkozásához. Az, hogy egy nép szimbiózisban él a természettel, még nem jelenti, hogy hosszú távon meg akarja óvni.
Igaz persze, hogy a modern nyugati társadalmaknak egyrészt sokkal fejlettebb eszközeik vannak a természet pusztítására, másrészt olyan erőforrásokkal is foglalkoznak (pl.kőolaj), amelyek mondjuk az ősi maorikat vajmi kevéssé érdekelték. De ettől a tendencia ugyanaz: a hagyományos társadalmak között nincsenek elvevők és meghagyók, csak abban különböznek, mennyi lehetőségük van a környezet kizsákmányolására. Tudtommal semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy bármelyik kultúra is tudatosan fenntartható életmódot folytatott volna az európaiakkal való kapcsolatfelvétel előtt. A környezettudatos életmód jellemzően olyan hagyományos közösségekben alakult ki, akik az európaiak kétségtelenül nagyobb mértékű környezetpusztításának hatására átértékelték a természethez való viszonyukat (ilyen több indián nép vagy a maorik), illetve olyan nyugati közösségekben, amelyek pont a modern társadalomban kialakult, illetve annak eszközei segítségével elterjedt ideológiák hatására váltottak életmódot (pl.az ökofalvak vagy hippi kommunák).
Könnyű, mint mindenért, a környezet rombolásáért is a kapitalista fogyasztói társadalmat okolni. Ez az érvelés azt sugallja, hogy előtte és (potenciálisan) utána az emberek fenntarthatóbb módon viselkedtek/viselkednek majd a környezettel szemben. A szocializmus által okozott ökológiai károk hosszú sora Romániában ellenpélda erre, de éppúgy a modern kor előtti ökocídiumok, mint a húsvét-szigeti. Úgy tűnik, a természet fölötti uralom gondolata minden történelmi kultúrában megvan. Pont a modern információs társadalom és globalizáció mutatta meg ennek a hozzáállásnak a katasztrofális hatásait, és indított el olyan mozgalmakat, amelyek csökkenteni próbálják a környezetpusztítást. Amikor idealizáljuk a prekapitalista társadalmak környezethez való viszonyát, jusson eszünkbe a Húsvét-sziget. Ahelyett, hogy idealizálnánk a múltat vagy ott keresnénk modelleket, vonjuk le a tanulságait és csináljuk másképp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése