***SPOILER***
Paul annó sokkot kapott Vietnamban, amitől (nem) kissé paranoiddá vált. Minthogy egyben szenvedélyes hazafi, állandóan terrorista összeesküvésektől retteg, ami 9/11 óta fokozódott. Így egyszemélyes kémelhárító ügynökként működik, spéci technológiákkal felszerelt szuperjárgányával megfigyeli a veszélyesnek vélt elemeket. Ezúttal fő célpontja egy gyanús turbános férfi, és mikor azt megölik, Paulnak meggyőződése, hogy két terrorista sejt konfliktusáról van szó. Nyomozása során azonban szembesülnie kell azzal, hogy az áldozat egyszerű pakisztáni hajléktalan, az elkövetők unatkozó fehér újgazdag srácok, a terroristák központjának hitt épületben pedig csak egy mozgásképtelen öregasszony lakik. Ez már sehogy se fér bele a bonyolult összeesküvés-elméletekbe, úgyhogy Paul összeomlik és leissza magát a sárga földig.
Sokaknak, úgy tűnik, szüksége van ellenségképre. Magyarországon ezek jellemzően a cigányok, a zsidók, a rivális focicsapat vagy akár az Európai Unió (vicces módon ez utóbbi megjelenik a közelgő EP-választások egyes kampányplakátjain is). Azoknak, akik ilyen intenzitással gyűlölnek, szükségük van a gyűlöletre, merft különben - akárcsak Paulnak - nem marad életcéljuk. Ha mindent rákenünk egy külső ellenségre, nem kell szembenéznünk a saját társadalmunk hibáival, és hát sokkal könnyebb kiiktatni a gyanús elemeket, mint mondjuk megreformálni a hajléktalan-ellátást. De ami még fontosabb: ezeknek az embereknek a számára a gyűlölet érték, sőt hazaszeretetük fokmérője. Ragaszkodnak ehhez az értékhez, mert ha nem rendelkeznek másikkal vagy találnak másikat helyette - mondjuk az Istenbe, a békébe vagy az emberi jóságba vetett hitet, amiket a sors Paulnak felkínál happy end gyanánt - nem marad életcéljuk. Illetve persze lehetne, ha keresnének maguknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése