Előrebocsátanám, hogy Dave az egyik kedvenc szereplőm. Cuki, egyéni és nagyon vicces (a „Dave barchobázik” jelenet például egy óriási poén). Az is szimpatikus vonás a könyvben, hogy Dave zsidósága magától értetődőnek van kezelve, és maximum poénok forrása (mint amikor megkérik, hogy hozzon gyertyatartót a szülinapi ünnepséghez, és beállít egy menórával). Nyilvánvaló, hogy a szerző ugyanolyan idealizált, rasszizmustól és egyéb előítéletektől mentes közeget próbált létrehozni, mint pl. a Harry Potter, ahol a bőrszín vagy az etnikai hovatartozás teljesen mellékes és negatív értéket nem hordozó információ (most más kérdés, hogy a Harry Potterben más jellegű előítéletek viszont vannak).
A jószándék tehát megvan, de nem sikerült tökéletesen. Dave ugyanis az a szereplő, akin nagyon látszik a pénz. Pedig hát ugye ebbe az elit magániskolába nyilvánvalóan milliomoscsemeték járnak, akiknek tizenévesen már robogója vagy autója van, külön bevonulóruhát csináltatnak a szalagavatóra és nem nagyon fordul elő, hogy valamit ne engedhessenek meg maguknak. De Dave az egyetlen, aki folyamatosan veszi a méregdrága kütyüket, vagy akit egész (profi) stáb filmez a szalagavatón. Nem az a gond, hogy szerepel ilyen figura a történetben, hanem hogy pont a zsidó srác az, amivel szépen ráerősít a „pénzes zsidó” jobboldali sztereotípiájára.
Kisebbségi szereplőt megjeleníteni egy történetben mindig nagyon nagy körültekintést igényel, főleg, ha a sztori humoros: nyilván a kisebbségi szereplőnek is viccesnek kell lennie, különben nem fogja szeretni a néző/olvasó, ugyanakkor fontos, hogy ne a csoportot tegye nevetségessé. Egy antiszemitizmustól fűtött magyar közegben zsidó figurát bevenni a történetbe nagyon nagy körültekintést igényel. Van olyan alkotás, ami csont nélkül veszi az akadályt (ilyen pl. a Csoda Krakkóban című film), Leiner Laura regényei is majdnem. De csak majdnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése