Connell interjúalanyainak egyik csoportja olyan férfiakból áll, akik aktívan részt vesznek a zöld mozgalomban. A környezetvédő szervezetekben számos feministával találkoztak; az ő hatásukra kezdtek el másként gondolkozni a nemek viszonyáról és megváltoztatni saját magukat is. Connell joggal mondhatja, hogy a zöld mozgalom a bába a gender aktivizmus születésénél.
A rossz hír az, hogy nálunk a feminista férfiak bába nélkül születnek. Eleve nem volt nálunk soha olyan aktív, harcos ellenkulturális tömegmozgalom, mint a nyugati országokban a 70-es években: a gulyáskommunizmusban nemcsak az eszmék nem jutottak el hozzánk, de a rendszer nem engedett volna meg egy ilyen tömegszintű lázadást; a kor magyar fiataljai már baromi radikálisnak érezhették magukat, ha titokban becsempészett Coca-Colát ittak vagy a szexualitást említették (nagyon virágnyelven) egy dalszövegben. A rendszerváltás utáni zöld szervezetek többsége pedig vagy nemzetközi szervezetek helyi alcsoportja, amely tényleg nem foglalkozik mással az állatokon és növényeken kívül (mint a Greenpeace vagy a WWF), vagy pedig enyhén szólva nem olyan irányvonalat követ, amelynek hatására feministák tömegei csatlakoznának hozzá. Talán még emlékszünk arra a Zöld Pártra, amely a „társadalmi környezetszennyezés” megszüntetése végett a homoszexualitás ellen kívánt fellépni, de az ősmagyar ideológiákkal operáló csoportok sem nevezhetők éppen progresszív társadalmi mozgalomnak.
A magyar férfiak nemcsak hogy kicsi eséllyel kerülnek be olyan közegbe, ahol többségben vannak a feministák, hanem szerencsésnek mondhatják magukat, ha eggyel is összehozza őket a sors. Magyarországon a feminizmus szitokszó, és rendszerint azok sem így azonosítják magukat, akik pedig amúgy határozottan kiállnak a nemek egyenjogúsága mellett. Persze az esetek többségében ez csak felemás feminizmus; látható nagyléptékű feminista mozgalom híján általában nincs egy koherens nézetrendszerük, és könnyen belecsúsznak a hagyományos nemi szerepekbe. Sokszor eszembe jut egy volt csoporttársam, aki pechére heteroszexuális feminista magyar fiú volt, és sokszor elpanaszolta, hogy nem talál partnert, mert a magyar lányok egyszerűen nem vevők a feminizmusára. Egyszer felmerült bennem, hogy összehozom Dóra barátnőmmel, aki folyton panaszkodott, a férfiak mennyire lekezelik és milyen bunkók vele. Erről a tervemről akkor tettem le, mikor egy pasijával kapcsolatban Dóra kifejtette: hát ő ugyan föl nem fogja hívni, hiszen a pasinak kell hívnia a nőt, nem fordítva! Na ekkor jöttem rá, hogy Zoli mégse járna jól vele. Azóta Zoli amúgy kiköltözött Norvégiába és összejött egy norvég lánnyal; köztük könnyebben talált olyat, akivel egy hullámhosszon volt.
Connell feminista interjúalanyai nehéz utat járnak be: egy olyan álláspontot kell elfogadniuk, amely őket elnyomónak tekinti, és keményen dolgozniuk magukon, hogy aktívan ne vegyenek részt ebben az elnyomásban. Épp elég nehéz lehet ezt megélni; még mennyivel nehezebb a magyar feminista férfiaknak, akik nem látnak maguk körül modelleket vagy támogató közeget, és elméleti olvasmányaikból gyakran saját maguknak kell kialakítaniuk azokat a modelleket, amelyekkel tiszta lelkiismerettel tudnak azonosulni. Mélységes tisztelettel tekintek rájuk, ugyanakkor sajnálom őket, hogy ennyire elszigeteltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése