A butikoslány Füsun elmeséli szeretőjének, Kemalnak, hogy bakfis kora óta zaklatják a férfiak: az apa haverjaitól kezdve, akik 13 évesen letaperolták a kártyapartik során, az utcán rátapadó és beszólogató HMCS-ken keresztül a vásárlókig, akiknek udvarlását a főnöke utasitására el kellett fogadnia, hiszen pénzt hoznak a konyhára. Kemal első reakciója pedig a féltékenység, és arról kezdi faggatni Füsunt, hogyhogy egyik férfinak se adta be a derekát.
Az egy dolog, hogy a féltékenységnek van-e létjogosultsága egy kapcsolatban. De itt ráadásul az esetek többségében Füsun egyáltalán nem kivánta az őt üldöző férfiak udvarlását. Kemal azonban nem érzékeli a szexuális zaklatás fogalmát, ahogy a heteró férfiak többsége sem. Nem tudják elképzelni, hogy egy nőben félelmet, undort, sőt traumát kelthet az ilyen viselkedés. Ha megkérjük őket, hogy képzeljék magukat a zaklatott helyébe, váltig állitják, hogy ők bizony élveznék a kitüntetett figyelmet. És valószinűleg igy is lenne, hiszen ők biztosak szoktak lenni abban, hogy meg tudják védeni magukat, egyrészt fizikai erőfölényük, másrészt privilegizált társadalmi helyzetük miatt. Maximum a homoszexuális zaklatás kelthetne hasonló érzést bennük, de azt meg elütik azzal, hogy tök más helyzet, ha valaki nem ahhoz a nemhez vonzódik.
Ha valaki netán elgondolkozott azon, miért van, hogy a nők elleni szexuális erőszak és zaklatás olyan ritkán kerül feljelentésre, és az esetek többségében az áldozat be se számol róla - hát részben ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése