https://www.facebook.com/events/895322006223212/?acontext=%7B%22event_action_history%22%3A[%7B%22extra_data%22%3A%22%22%2C%22mechanism%22%3A%22left_rail%22%2C%22surface%22%3A%22bookmark%22%7D%2C%7B%22extra_data%22%3A%22%22%2C%22mechanism%22%3A%22left_rail%22%2C%22surface%22%3A%22bookmark%22%7D%2C%7B%22extra_data%22%3A%22%22%2C%22mechanism%22%3A%22calendar_past_events_unit%22%2C%22surface%22%3A%22bookmark_calendar%22%7D]%2C%22ref_notif_type%22%3Anull%7D
A konferencia utolsó panelbeszélgetésén szinkronszínészekkel beszélgettek arról, jó-e a kórházsorozatok szinkronja. Bár erre a kérdésre egyértelmű választ nem kaptunk, az a hozzáállás, amit a megjelent szinkronszínészek tanúsítottak (kivéve talán a képen látható úriember magyar hangját) nem feltétlenül a pozitív irányba billentette a mérleget. Az derült ki ugyanis, hogy csak minimális erőfeszítést fektetnek bele a munkájukba. Igyekeznek ugyan az eredeti színész hanglejtését utánozni, de némileg megmosolyogták azt a kollégájukat, aki effektíve beleéli magát a szerepébe szinkronizálás közben. Az egyik művésznő elmondta: szerepe szerint évek óta epizódonként többször is ki kell mondania a "defibrilláció" szót, ám egyszer se jutott eszébe utánanézni a jelentésének. Egy másikuk közölte: "baromi nagy ám a szinkrondramaturgok felelőssége, mert nekünk fogalmunk sincs, mit mondunk, csak felolvassuk, ami oda van írva." És a jelek szerint még azt sem tökéletesen; ugyanő osztott meg egy olyan esetet, amikor a Facebookon valaki felhívta a figyelmét, hogy rendszeresen rosszul ejt ki egy adott szakkifejezést. Mit tett a művésznő? Nem utánanézett, hogy hogy ejtik ki helyesen ezt a szót és szükség esetén helyesbített a gyakorlatán; még csak nem is indokolta meg, hogy például a szinkronstúdió ragaszkodik az általuk tévesen helyesnek vélt kiejtéshez (ilyesmi előfordul, mint pár éve egy fordítói konferencián a hasonló témában meghívott Csőre Gábortól megtudtuk). Hanem fogta magát és letiltotta a kommentelőt, és erre még büszke is volt.
Nemcsak azt éreztem "tipikus magyarnak" ebben a beszélgetésben, hogy a résztvevők igyekeznek minél kevesebb energiát befektetni a munkájukba, vagy hogy még egy többnyire laikusokból (és egyúttal a munkájuk fogyasztóiból) álló közönség előtt is dicsekedtek a professzionalizmusuk hiányával (nem foglalkozva a potenciális következményekkel: egyikük pont az egyik kedvenc sorozatom főszereplőjének magyar hangja, de most elérte, hogy ezt a sorozatot soha többé nem fogom szinkronnal nézni, mert az első megszólalásakor rögtön a beszélgetésen elmondott arrogáns szövegei jutnának eszembe). A legutolsó történettel kapcsolatban látványos, hogy a művésznő a munkáját kritizáló embert azonnal letiltotta, sőt ugyanezt javasolta a közönségnek, ha kritikával találkoznának.
Persze vannak a közösségi oldalakon trollok és bunkók, és velük szemben tényleg a letiltás a legegyszerűbb eszköz, ám ezek jellemzően lényegtelen dolgokba szoktak belekötni, márpedig, még ha elfogadjuk is azt, hogy a szinkronszínész egyedüli feladata felolvasni a szöveget, elég lényeges, hogy hogyan ejti ki. A művésznő egyértelműen támadásnak vette azt, ami a szakmai tevékenysége szempontjából jogos kritika; abból indult ki, hogy aki vele nem ért egyet, azzal nem áll szóba. Ez a megközelítés mindig is jellemző volt a magyar közéletre, de a közösségi médiában hatványozottan jelentkezik (noha sokakkal szemben azt gondolom, ez nem ok, hanem okozat: https://mmreflexiok.blogspot.com/2023/08/a-facebook-polarizalta-tarsadalmat.html). Meggyőződésem, hogy többek közt azért sincs Magyarországon érdemi ellenzéki összefogás évek óta, mert amint valaki megtudja, hogy egy ismerőse nem ugyanazt a baloldali pártot támogatja, mint ő, azonnal agymosott hülyének tekinti, és vagy letiltja, vagy agresszívan támadja. Nem lehet arról beszélni, hogy "a te pártodnak is jó a programja, csak én hiányolom ezt meg ezt", mert aki bármit kritizál velem vagy az általam kedvelt párttal / popénekessel / sorozattal stb. kapcsolatban, azt helyből ellenségnek tekintem és el sem gondolkodom a kritikáján. Így aztán nemcsak a magyar szinkron süllyed egyre kisebb békák feneke alá, hanem a magyar közbeszéd is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése