***SPOILER (és nemcsak ezé a filmé, bocs)***
Nemrég került a mozikba a 20 éves Igazából szerelem felújított változata, amire a magyar média lelkesen ráharapott, hogy fikázhassa a film idejétmúlta és/vagy logikátlan elemeit (pl. ebben a podcastban: https://telex.hu/after/2023/12/24/igazabol-szerelem-20-eves). A kifogások fő területei: 1. olyan elemek, amelyek "rosszul öregedtek" és ma már gáznak számítanak, mint Billy bácsi Britney Spears-es poénja 2. logikátlan vagy irrealisztikus elemek és 3. a film által idealizált elemek, amelyek azonban egy tényleges párkapcsolatban nagyon nem megfelelőek. Itt most reflektálnék egy kicsit mind a háromra, de főleg a harmadikra.
Az 1. kategóriáról olyan sokat nem is kell beszélni, hiszen egyértelmű, hogy minden film, könyv vagy más művészeti alkotás a saját korát tükrözi. Bill Nighy (akinek a képét a pinterestről szedtem, direkt mikuláscsajok nélkül) éppúgy nem láthatta előre Britney Spears sorsát, mint Agatha Christie azt, hogy a "néger" szó az afroamerikai felszabadítási mozgalom után sértőnek fog minősülni. Ahogy nem kérjük számon Shakespeare-en A velencei kalmár antiszemitizmusát vagy az olasz reneszánsz festőkön azt, hogy a Madonnát klasszikusan európai és nem közel-keleti vonásokkal ábrázolták, egy húszéves filmen sem kell számonkérni a mai gondolkodásmódot. És nem is kell feltétlenül cenzúrázni a "rosszul öregedett" elemeket, mint a Tíz kicsi négerrel/indiánnal tették. Ehelyett ki kéne alakítani és gyerekeinknek is átadni azt a tudatosságot, hogy ami oké volt a reneszánszban vagy húsz éve, az nem feltétlenül oké napjainkban.
Az életszerűtlenség valóban jellemzi a filmet, de nemcsak ezt, hanem általában a romkomokat - ahogy a westerneket, vagy más művészeti ágakon belül az operákat vagy a krimiket is. Ahogy nem túl logikus, hogy az Egyesült Királyság miniszterelnöke ne tudja másként kideríteni egy alkalmazottja címét, mint hogy minden házba bekopog az utcában, ugyanígy nem jellemző, hogy a leleplezett gyilkos részletesen elmesélje a detektívnek, hogyan követte el a bűntényt (különösen akkor nem, ha tagadni tervez a tárgyaláson), és mint Ed Gardner amerikai komikus rámutatott, az operaszínpadon kívül a hátba szúrt személyek nem szoktak dalra fakadni. Alapvetően arról van szó, hogy ezeknek a műfajoknak mind megvan a maguk saját kis univerzuma, és ezen belül meghatározott dramaturgiája. A romantikus filmeknél például jellemző toposz, hogy a szerelemért áldozatot kell hozni, illetve valamilyen módon kilépni a komfortzónánkból - a miniszterelnöknek leereszkedni a "nép" közé, a semmilyen nyelven nem beszélő (vagyis vélhetően más kultúrák iránt nem túl nyitott) angolnak elmenni Marseilles portugál negyedébe, vagy a kisfiúnak átugrani a reptéri biztonsági ellenőrzésen. És nyilván a való életben ez az utolsó biztosan nem sikerült volna (az előző kettő is kérdéses), de a filmen sikerülnie kellett, hiszen azzal, hogy meghozta az áldozatot, a hősnek el kell nyernie megérdemelt jutalmát. Az operákat sem aszerint dicsérjük vagy kritizáljuk, hogy csak olyankor énekelnek-e bennük, amikor a való életben is előfordulhatna ez, hanem saját műfajukhoz mérjük őket. Szóval a romantikus filmeken ne kérjük számon a realizmust.
És nemcsak azért, mert akkor olyan ellentmondásokat fedezünk fel bennük, amelyeket a podcastban hosszasan sorolnak. Sokan hiszik azt, hogy a szerelemnek és a párkapcsolatoknak a romantikus filmekben ábrázolt módon kéne alakulnia, és ez nagyon komoly probléma. Egyrészt azért, mert így irreális elvárások alakulhatnak ki. Azt már több kutatás kimutatta, hogy a sok pornót néző embereknek általában rosszabb lesz a szexuális élete, mert irreális elvárásokat támasztanak önmaguk és partnereik felé, ráadásul magasabb lesz az ingerküszöbük, és egy idő után már csak a filmekben látott extrém helyzetek tudják felizgatni őket. Hasonló veszélyt látok abban, ha egy romkom-rajongó csak azt tudja igazából szerelemnek tekinteni, ha a másik hajlandó feladni miatta egész korábbi életét. Ráadásul, mint ezt a mai kritikusok sokszor felhozzák, az Igazából szerelem egyes "romantikus" elemei nagyon nem etikusak. A barátja menyasszonyát titokban filmezgető srácon túl ezek között szokták emlegetni a főnök-beosztott viszonyt - ez azonban nemcsak ebben a filmben, hanem elég sok más romkomban is megjelenik (kézenfekvő párhuzam a Bridget Jones naplója, ahol ráadásul szintén Hugh Grant a főnök, és sokkal gázosabb, mint ebben a filmben). Miközben egyre több szó esik arról, hogy a jó párkapcsolat alapja az őszinte kommunikáció, a romantikus filmekben pont ennek az ellenkezőjét látjuk. Gondoljunk csak arra a toposzra, amikor a gazdag fiú vagy lány szegénynek adja ki magát, hogy csóró választottja "önmagáért" szeresse - mi bíznánk egy olyan emberben, aki egy egész hazugsághálót kerített maga köré? (Ezt egyébként jól kifigurázza a Két pasi meg egy kicsi, amelyben ennek a cselekményszálnak a végén a lány felháborodva dobja a lelepleződött álcsóró milliárdost, amiért hazudott neki.) Vagy összejönnénk egy olyan pasival, aki előtte x alkalommal megalázott vagy nevetségessé tett minket? A romantikus drámákban még durvább történetekkel találkozhatunk: a haldokló nő megszervezi, kivel jöjjön össze férje az ő halála után, nehogy véletlenül legyen szegény pasinak önálló választása; egy másik halálos beteg nő meg egy hónap után minden pasiját dobja puszta kíméletből, ismét meg sem kérdezve, hogy a másik mit akar. A féltékenység és a másik utáni kémkedés pedig annyira gyakori, hogy lassan már azon csodálkozunk, ha egy romkomban nincs ilyesmi. És míg a 2. kategóriájú elemekkel kapcsolatban az emberek többsége felfogja, hogy a való világ nem így működik, ezeknek az elemeknek a kapcsán nem vagyok erről meggyőződve. Elég sok olyan emberrel találkoztam, aki szerint a féltékenység a szerelem jele, aki szerint megbocsátható a fizikai erőszak vagy az, hogy kutakodnak a másik üzenetei között. Ha túl sok romkomot nézünk, önkéntelenül is hatással lesz ránk ez a fajta mentalitás, és ha nem választjuk nagyon tudatosan külön a való világtól, párkapcsolatainkra is kihathat. Ahogy a medve nem játék, a romantikus film sem párkapcsolati tanácsadás, és komoly problémákhoz vezethet, ha annak tekintjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése