Ez volt az egyik első könyv, amit életemben elolvastam, általános iskola 1. osztály utáni nyáron. Ezen elég sokan meglepődtek, részben a hossza miatt, részben pedig mert nem minősült gyerekkönyvnek. Na de én azért olvastam, hogy más világokat, más emberek életét ismerjem meg, ezért nem különösebben érdekeltek a gyerekekről szóló könyvek; azt tudtam, milyen gyereknek lenni, mert magam is az voltam, de azt nem tudtam, milyen egy lakatlan szigeten rekedni évekre, mert földrajzi okokból Magyarországon ez ritkán esik meg az emberrel.
Én az eredeti, rövidítetlen változatot olvastam (kb. 600 oldal), amiben szép rézkarcok voltak, ezt a kiadást:
Ugyanakkor megjelent a mű több ifjúsági kiadásban is, ezek színesebbek és feltételezem, rövidebbek is.
Úgy vélem, Verne célközönsége a felnőttek voltak, hiszen (a Kétévi vakáció kivételével) könyveiben vagy egyáltalán nem szerepelnek gyerekek, vagy nagyon sztereotipizáltan, mint például César Cascabel angyali szőke hajú kislánya. A Rejtelmes sziget nagyrészt nem gyerekek számára is érdekes kalandokról szól, hanem tudományos kísérletekről, illetve a mindennapok folyásáról a szigeten. Épp ezek a tudományos részletek valószínűleg sok gyerek számára érdektelenné teszik (lehet, hogy az ifjúsági kiadásból egy részüket ki is hagyták), bár másokat lehet, hogy pont ez vitt a tudományos érdeklődés felé. Összességében, noha szexuális értelemben "felnőtt" tartalom nincs benne (nem meglepő módon, hiszen minden szereplője férfi, és Verne nagyon vigyáz, hogy a homoszexualitásnak még az árnyéka se vetüljön rájuk), alapvetően a gyerekek számára kevésbé szórakoztató, mint Verne számos más regénye.
Normális körülmények között persze a kutyát se érdekelné, hogy hivatalosan ifjúsági könyvnek minősül-e a Rejtelmes sziget. Csakhogy az Alexandra Könyváruház újabban annyira retteg attól, hogy kiskorú olvasói a fejlődésükre káros tartalmakkal találkozhatnak, hogy bevezette: nem is tartózkodhatnak a könyvesboltban az ifjúsági részlegen kívül. Ez persze vet fel technikai problémákat a vevő szempontjából, például hogy mit csináljon az a szülő, aki nem ifjúsági könyvet kíván vásárolni, ugyanakkor jobb szereti gyermekét maga mellett tudni egy nagy könyváruházban. (Egy ismerősöm annak idején elkövette azt a hibát, hogy féléves gyereke sétáltatása során próbált cigit venni. A dohányboltos közölte, hogy hagyja kint a babakocsit - egy közbiztonságáról nem híres budapesti környéken - mert kiskorúak az üzletbe nem léphetnek be, és nem hatotta meg az az érv, hogy szóban forgó gyerek még egyáltalán nem is tud lépni.) De a könyvesboltos is törheti a fejét, hogy hova tegye a Rejtelmes szigetet: a felnőtt vagy a gyermekrészlegbe? És mi legyen azokkal a Shakespeare-drámákkal, Jókai-regényekkel stb. amelyek egyértelműen felnőtteknek íródtak, viszont kötelező olvasmányok az iskolában? Vagy ezeket most már levették a kötelezők listájáról? Amiből van külön ifjúsági kiadás, annál megoldható, hogy a gyerekrészlegen az szerepel, a felnőttrészlegen meg a másik, de mi van, ha elfogy a Rejtelmes sziget ifjúsági kiadása? Áthozhat-e a könyvesboltos egy példányt a felnőtt részlegről a 16 éves Pistikének, vagy már az is szabályszegésnek minősül?
Nyilván az egész megközelítés totálisan hibás. Nincs felnőtt- és gyerekirodalom, irodalom van; ha valahol, Magyarországon ezt tényleg kellene tudni, hiszen a szocializmus idején számos költőnk és írónk azért írt gyerekeknek, mert rebellis gondolatai miatt csak az ilyen műveit adták ki. Jogos, hogy nem minden való gyerekeknek (például az elvileg gyerekek számára készült rajzfilmsorozatok egy részétől nekem felnőttként is rémálmaim vannak), és ezt lehet jelezni valahogy a szülő felé, hogy könnyebben eldönthesse, megfelelőnek tartja-e kisfia vagy kislánya számára. Az imdb.com filmes adatbázisban pl. különféle címkékkel látnak el filmeket, pl. "erőszak", "explicit szexuális tartalom", de akár "homofób sértés", elvégre egy gondos szülő a meleg gyerekét pont ettől akarhatja megvédeni. Ami semmiképp sem jó megoldás, az a gyerekek eltiltása a világirodalom jelentős részétől - nem beszélve a nem szépirodalmi művekről; nem hiszem, hogy a gyerekosztályon is külön elhelyezik a számítógépes programozásba bevezető könyveket, pedig pontosan tudjuk, hogy jónéhány gyerek már tizenévesen szeretne és tud is programokat írni. Ha a gyerekek olvasmányait az akár tágan, akár szűken értelmezett ifjúsági irodalomra korlátozzuk, annak empátiájuk, érdeklődési körük és látókörük fejlődése látja kárát. Persze lehet, hogy épp ez a cél: olyan emberek kinevelése, akinek nincsenek ambícióik, nem tudnak semmit a világról és képtelenek beleélni magukat egy másik ember helyzetébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése