Igyekszem kerülni a nemzeti konzultációkat, nálam jellemzően az újrapapírban végzik. Mégsem lehet tőlük teljesen megszabadulni, hiszen hatalmas óriásplakátokon is hirdetik az egyes kérdéseket (ami tökéletesen fölösleges, hiszen mindenki megkapta; ezzel az erővel valami hasznos dologra is fordíthatnák azt a hirdetőfelületet). Tegnap szembejött velem egy ilyen kék plakát, az alábbi (szokás szerint erősen szuggesztív) kérdéssel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességcsökkenést nem bevándorlással, hanem a családok támogatásával kellene ellensúlyozni?” (vagy valami ilyesmi). Nos, erre a válaszom egy igen határozott NEM, mind környezetvédelmi, mind humanitárius, emberi jogi, gazdasági és praktikus szempontból.
A környezeti szempontot nézve: tudjuk, milyen veszélyeket hordoz a Föld túlnépesedése. És bár ezért hajlamosak vagyunk a fogamzásgátlást nem használó harmadik világbeli embereket okolni (akik mellesleg azért nem használnak fogamzásgátlást, mert egyrészt nincs rá pénzük,másrészt a keresztény európai misszionáriusok a fejükbe verték, hogy ez bűn), de ennek ellenére kontinensek szintjén még mindig Európában az egyik legnagyobb a népsűrűség. De ha mégis úgy érezzük, hogy Európa el tudna tartani még párezer embert, sokkal környezetbarátabb megoldás volna befogadni az olyan sűrűn lakott területekről érkezőket, ahol a túlnépesedés helyi ökológiai katasztrófákkal fenyeget.
Humanitárius szempontból: a menedékkérők már megszülettek, tehát elsőbbséget élveznek azokkal szemben, akik még csak tervbe sincsenek véve. Az emberi jogi szempont is ide kapcsolódik, hiszen a menedékkérőknek ugyanúgy joga van a biztonsághoz, az élethez vagy a kínzásmentességhez (ezek mind szerepelnek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában), mint nekünk. Ugyanakkor a családoknak is joga van eldönteni, hány gyereket szeretnének. Ami persze részben gazdasági szempont is.
A gazdasági szempontot illetően: a gyerekvállalás támogatása elég sokba kerül az államnak (pláne, ha megfelelő ellátást szeretne biztosítani, amit mondjuk most nem látunk, de ez visszaüthet, pl. az egészségügy leromlásával növekedni fog a gyermekhalandóság). Ráadásul a gyerek hosszú távú befektetés: minimum 18 év telik el, amíg haszna lesz belőle az államnak akár a munkáját, akár az adóját tekintve. Ehhez képest sokkal kevesebb beruházást igényel az, hogy az ideérkező, már felnőtt, munkaképes és gyakran szakmával rendelkező menekülteknek pár hónapig szállást biztosítunk és némi segítséget ahhoz, hogy beilleszkedjenek a magyar társadalomba (nyelvoktatás stb.) Az utóbbit ráadásul civil szervezetek is végzik, tehát az államnak csak annyit kéne tennie, hogy hagyja őket működni.
És ide kapcsolódik a praktikus szempont is. Mindenki látja, hogy Magyarországon szakemberhiány van: azoknak a szakmák képviselői, akik Nyugaton sokkal több megbecsülést és fizetést kapnának, többnyire elpályáztak külföldre. Magyarországon sose emelkedhetnek meg annyira a fizetések, hogy ezeket az embereket hazacsábítsuk (főleg, hogy a társadalmi megbecsülés és az általános közhangulat és mentalitás szintén fontos szempont számukra). Itt van viszont egy csomó menekült, többségükben szakemberek (hiszen egy egyszerű gyári munkás kicsi eséllyel tudja megfizetni az embercsempészeket), akik szívesen maradnának az országunkban, mert itt még mindig jobb, mint otthon. Tehát ha megnyitjuk a határainkat, nem kell lámpással keresgélni házi ápolót, bádogost vagy villanyszerelőt. A most születendő gyerekekre ebből a szempontból megint nem lehet számítani, mert mire ők szakmát szereznek, már rég elrohadt minden, ami 18-20 éven át várt javításra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése