Akut Michael Palin-hiányban keresgélve akadtam rá erre az idei dokura. Számítottam rá, hogy olyan lesz, mint minden Michael Palin-doku, de mégis más. Hiszen Észak-Koreában elég esélytelen, hogy az emberek őszintén meg fognak nyílni neki. Nem is teszik, de Michael számít erre. A sorok között olvasva nem azt próbálja kideríteni, mi az igazság Észak-Koreáról, hanem hogy miért mutatnak lakói lelkes szolidaritást egy elnyomó rendszer iránt. És a válasz nem az, hogy mert félnek a megtorlástól vagy mert internet híján semmit sem tudnak a külvilágról (sőt, Michael egészen meglepődik, milyen sokat tudnak). Az ok valami egészen más, és ez általában a diktatúra természetrajzára is jól rávilágít.
Michael idegenvezetője hevesen bizonygatja, hogy ők nem valamiféle agymosás áldozatai. Noha mindenfelé forradalmi plakátok tarkázzák az utcákat és a középületeket, ez az embereket nem zavarja, mert azonosulnak velük. – A vezetőink a mi nemzetünk – magyarázza a fiatal idegenvezetőnő. – Nem kritizálhatjuk őket, mert akkor magunkat kritizálnánk. – Az észak-koreai identitásnak alapvető elemévé vált a Kim dinasztiával való azonosulás, mert az irántuk való lojalitást nem a józan ész, hanem az érzelmek vezérlik. Egy olyan országban, ahol nem létezik vallás és a külvilág minden országa ellenségnek minősül, a Kim dinasztiával azonosított nemzet kínálja az egyetlen érzelmi kötődést. Nincs szükség tehát arra, hogy kényszerítsék a gyerekeket forradalmi jelszavak szajkózására, hiszen az írónak készülő kislány magától is olyan verset ír, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bölcsőjéhez tett zarándoklatról szól.
Az elmúlt napokban az ellenzék támogatói értetlenül álltak az előtt, hogy a FIDESZ támogatói annak ellenére nem szólalnak fel a rabszolgatörvény ellen, hogy az az ő bőrükre is megy. Nyilván sokan vannak, akik félnek, de valószínűleg még többen, akik úgy érzik: elárulnák a pártjukat, ha kritizálnák. Márpedig az ő nemzeti és személyes identitásukban fontos szerepet játszik az a tény, hogy azonosulnak a FIDESZ politikájával; ha azt megkérdőjeleznék, egész világképük és identitástudatuk rendülne meg. Észérvekkel ezért nem lehet meggyőzni őket. Az egyetlen alternatíva, hogy egy másik identitást kínálunk, amellyel azonosulva lemondanak a rendszer iránti 100%-os lojalitásról és hajlandóak lesznek kritikusan vizsgálni azt. Eddig a magyar ellenzék nem nagyon tudott ilyen alternatív identitást nyújtani azoknak, akik már nem eleve egy európai szellemiségű értelmiségből jönnek. Most talán kicsit változott a helyzet: nemcsak sikerült öt egyszerű pontban megfogalmazniuk a követeléseiket, hanem a Kunigunda utcában történtek során emberi arcukat mutatták, amivel a nézőknek az érzelmeire is tudnak hatni. Az „O1G” valóban nem a legszofisztikáltabb üzenet, de pont az egyszerűsége teszi olyasmivé, amivel könnyű azonosulni (gondoljunk csak arra, hogy a még kevesebb tartalmat hordozó „hajrá, magyarok!” milyen sikert aratott a másik oldalon). Pillanatok alatt beleírható a hóba egy parkoló autó szélvédőjén, és aki olvassa, annak melegség önti el a szívét, mert érzi, hogy nincs egyedül. Ez a fajta alulról jövő közösségérzés pedig fontos alternatívája lehet egy olyan rendszernek, amely felülről, ráadásul kreált ellenségekkel szemben próbál közösséget és identitást rányomni az emberekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése