2016. augusztus 29., hétfő

Sofi Oksanen: Norma

***SPOILER***
Norma különleges képességgel bír: haja naponta akár egy métert is nő. Anyja azonban titokban akarja tartani ezt a világ előtt, mert Eva, az egyetlen hasonló nő, akiről tudomása van, elmegyógyintézetben végezte, és az anya nem akarja, hogy lánya is oda kerüljön. Attól is tart, hogy egyesek kihasználnák Normát (bár ő maga is ezt teszi, mikor levágott haját titokban fodrászszalonoknak adja el). De mikor Norma megtudja, hogy Evának volt egy gyereke, vágyni kezd arra, hogy kapcsolatba kerüljön egy hozzá hasonló emberrel. Az internet korában ez egyszerű lenne: elég volna felfednie magát a világhálón. Végül mégsem teszi meg: erősebb benne az anyja által belénevelt titkolózás.

Nyíltan LMBTQ életet élő emberek olykor elcsodálkoznak: hogy lehet, hogy még mindig vannak olyanok, akik totálisan rejtőzködnek, és nemcsak az eldugott alföldi tanyákon, hanem akár nagyvárosokban is, ahol pedig elérhetőek LMBTQ csoportok és programok. Norma története magyarázatot adhat erre (és mivel biszexuális írónő írta, ez nem is feltétlenül erőltetett párhuzam). Ha abban nősz föl, hogy állapotod szégyenteljes és titkolnivaló, és az egyetlen számodra elérhető szerepmodellek tragikus véget érnek (Vito Russo állapítja meg, hogy a hollywoodi filmek között a 80-as évekig nincs olyan, amely a meleg vagy leszbikus szereplő számára happy enddel végződne), nagyon nehéz ezen a berögzült gondolkodáson túljutni. Mondta már nekem fiatal meleg srác, hogy ő nem megy el a filmfesztiválra, mert nem vállalhatja magát ország-világ előtt, mint az Alföldi Robi – sokakhoz hasonlóan feltételezte, hogy a legminimálisabb mértékű előbújás rögtön a legteljesebb nyilvánosságot jelenti. Ezeknek az embereknek a gondolkodását a TITOK uralja, méghozzá olyan mértékben, hogy erősebbnek bizonyul a közösséghez tartozás és a társtalálás vágyánál is. Így történhet meg, hogy még Budapest közepén is leélik az életüket saját nemükhöz vonzódó vagy transznemű emberek úgy, hogy senkinek sem beszélnek erről. Néhányuk talán, sok totális magányban eltöltött év után, fel mer hívni egy anonim lelkisegély-vonalat vagy egy álprofilról hozzászól egy internetes fórumhoz. Nekik már ez is hatalmas lépés. Támogatást, nem lenézést érdemelnek, hiszen nem ők gyengébbek vagy gyávábbak nálunk, mi vagyunk szerencsésebbek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése