***SPOILER***
Ha valaki beszélt már valaha öngyilkossági krízisben levő emberrel, azonnal rájön, hogy Alecnél és Duncannél szó sincs ilyesmiről. Poénkodnak, viccelődnek, és egyáltalán nincsenek beszűkülve a krízist okozó probléma vagy a halál témájára. Egyszerűen csak nem akarnak háborúba menni, és nem látnak más kiutat. Nem mintha ténylegesen nem lenne: az elrejtőzést vagy külföldre szökést maga Duncan is felveti, és a regényben korábban találkoztunk olyan szereplővel is, aki lelkiismereti okokból tagadta meg a bevonulást, és börtönbe került ugyan, de életben maradt. Az első két opció azonban nem tűnik megvalósíthatónak, és a fiúk ezen a ponton láthatóan nem ismernek senkit, aki a harmadikat választotta volna.
Az, hogy valaki egy nehéz élethelyzetben milyen kiutat választ, nagyon függ a közbeszédekben megjelenő lehetőségektől. Ha például sok szó esik az öngyilkosságról, ez automatikusan be fog ugrani mint problémamegoldási lehetőség. Persze nyilván a téma teljes tabusítása is probléma, de ha valahol hősként tisztelnek öngyilkosságot elkövetett személyeket (mint Japánban a szamurájokat vagy nálunk József Attilát), ott vélhetően sokkal könnyebben döntenek a fiatalok emellett a megoldás mellett. Akár azt is hihetik, hogy őket magukat is hősként fogják majd tisztelni, mint Alec és Duncan, vagy azok a japán leszbikusok, akik a 20. század elején azért ölték meg magukat, hogy felhívják a figyelmet az őket övező társadalmi elutasításra (erről Jennifer Robertson írt egy cikket). Más problémamegoldási lehetőségek ugyanakkor azért nem merülnek fel, mert a krízisben vagy csak szorult helyzetben levő személy nem is tud róluk, mint esetünkben a börtön mint a bevonulás alternatívája.
A mai Magyarországon is számos olyan téma van, ami nem jelenik meg a közbeszédekben: hogy nem muszáj a bináris meleg/heteró vagy férfi/nő kategóriákban élni, hogy meleg vagy leszbikus kapcsolatban is nevelhetünk gyereket, hogy a transzszexuálisok nem feltétlenül heterók és nem feltétlenül kell felrúgniuk családi kapcsolataikat a nemváltás miatt, hogy csak néhányat említsek LMBTQ témában (de persze más témában is lehetne, pl. a fogyatékkal élők lehetőségeit illetően). Sokan azzal érvelnek a tabuk fenntartása mellett, hogy ha az emberek – különösen a fiatalok – értesülnek ezekről a lehetőségekről, akkor elvesztik a lábuk alatt a talajt vagy mindenfélét kipróbálnak és tévútra siklik az életük. Bizonyára vannak, akiknél egy ilyen döntés nem a probléma valódi megoldása, csak annak illúziója (erről ld. az Akik megbánták c. blogbejegyzésemet). Sok esetben viszont a dilemma úgy merül fel, hogy valaki vagy tudatában van egy ilyen lehetőségnek és él vele, vagy nem lát kiutat és öngyilkos lesz. Ha tehát komolyan vesszük az emberi élet tiszteletét, nem kezelhetünk tabuként semmi olyasmit, amivel megmenthetünk valakit az öngyilkosságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése